Előnytelen adottságunk elfogadása talán évekbe kerülhet, amíg megtanulunk alkatunkhoz illően öltözködni. Figyelembe véve az olyan kis praktikákat, mint a fodros felső, ami tudniillik optikailag növeli a csöpp melleket. Sokan képtelenek elfogadni külsejüket. Nem mi tehetünk róla, hogy termetünk alacsony, vagy hogy egyik lábunk, nagyobb a másiknál. Senki sem tökéletes!
A legfőbb probléma a média. Beszippant mindenkit, ami sajnos olyan következményekkel jár mint az anorexia, bulimia. Leginkább a lányokat veszélyezteti, hiszen génjükben van az a bizonyos önkritika, ami sosem képes elhitetni, hogy igenis szép vagy! Amit látunk, hallunk, ami körbevesz minket, olyanná változtatta a világot, ami világosan sugallja, hogy az a gyönyörű, aki vékony. Szegény fiatalok, olyannyira beleőrülnek, hogy hasonlítsanak a kifutókon tipegő csontkollekciókra, hogy elfelejtik valódi értéküket. Habár, igazán nehéz feladat lenne felvállalni egyéni stílusunkat a nagy tömeggel szemben. Mondhatni, elsodor minket, ha nem vagyunk elég kitartóak. Mégsem lehetetlen, példát vehetnénk Coco Chanelről. Az akkori csicsás göncöknek hátat fordítva megalkotta saját egyszerű, elegáns, kifinomult kollekcióját, ami ezek után egy egész korszak divatjára jellemző volt.
Sajnos, a mai Nagy Világválság ellenére a fiatalok öltözködését a pompa, fényűzőség, csillogás, "sosemhalunkmeg" jelzőkkel illetném. Felbecsülve, ugyan annyit költünk ruhákra, cipőkre, kiegészítőkre, mint ezelőtt. A mértékletesség fogalma kezd elhomályosulni. Öltözködésünkkel valamit mindig közölni próbálunk, akár tudat alatt is. Mint a régi korban egy cipőről meglehetett állapítani viselője hovatartozását, úgy manapság is (ha eltekintünk egy bájos hölgy kerek fenekétől), megfigyelhetjük kabátja, szoknyája, cipője stílusát, amiből lehet megismerhetjük saját stílusát. Azonban, ha egy tizenéves leányzó "Fuck me" felirattal rohangál pólóján, ne lepődjünk meg, ha egy hímnemű magára veszi a célzást. A kevesebb néha több, nem kell mindent túlzásba vinni!
2 hozzászólás
Kedves Nusi!
Olvasva a cikkedet én azon a véleményen vagyok, divatot mindig teremtettek, legyen az fazon, szín, stb.Régebben a konfekciós termékeké volt a piac.Ma már kevésbé "jön szembe" velünk pl a megvásárolt kosztüm. Hála a gyártóknak. Alkatunknak megfelelő öltözékekből válszthatunk, egészen az extrém méretekig lehet öltözködni.Hogy ki miként választja meg ruhadarabjait függ a izléstől.Láttam én már kifogástalan külsővel , adottsággal rendelkező embereket úgy felöltözve látni, hogy majd elájultam.A fordítottját is. Kevés pénzből elegáns öltözet. Azt vallom én is a kevesebb több.Vannak olyan fiatalok akiknél mérce a drága márkák megvásárlása, ez jelenség, viszont a világ már csak ilyen.
Érdekes a téma:-)S hogy a nők többsége elégedetlen magával, hát…? :-))
Üdv:Selanne
Kedves Nusi!
Bár ilyen egyszerű lenne. De ez a cikk egy jegyzet-féle. Egy felhívás, ami nem rossz. Félre ne értsd! Az önmegvalósítás – akár a ruhák általi – manapság a magazinok, a tévé korában már
nem fér bele a rövid kezelésbe. Túlzó hangsúly jut az elferdített igazságra. És ez baj.
Köszönöm, hogy olvashattalak.