nyomás mely nem enyhül.
Szürke, tompa nézés
mi megtéveszt. Szentül
hiszed bevégeztettet.
Agyad vattapamacs burka
szurkálva megreped.
Szemeiden át lila nyurga
karikák tánca, meglehet
valósnak látszik.
Bár csak az oxigénhiány
csalfán játszik
veled. Rossz irány
merre utad újabban vezet.
Kockázatos hegymászás
életmentő palack nélkül.
Indul a visszaszámlálás,
de úgyis
megfulladsz végül.
10 hozzászólás
Szia!
Remek alkotás! Én is kedvelem és alkalmazom e stílust.
Jól megfogalmazott gondolatok!
Gratula!
Kedves Fél-X!
Örülök, hogy tetszett Neked! Köszi! 🙂
Szia!
Ezt nevezem, az úgynevezett ütős verseknek! Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Örülök, hogy ütősnek találod! :)) Neked is köszönöm. 🙂
Szia!
Kitűnően ábrázolod a szorongás állapotát. Képszerű és plasztikus.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Örülök, hogy átjött a lényeg. 🙂 Köszi.:)
Kedves Amarilla!
Már pár napja is olvastam ezt a verset, de nem tudtam mit írni hozzá. Most viszont írok. Írom, hogy nagyon tetszik; írom, hogy jó vers; hogy ütős – de az a legjobb, hogy mindezt érzem is.
Faddi Tamás
Kedves Tamás!
Örülök, hogy visszatértél hozzám és kifejtetted véleményedet. 🙂
Örülök, hogy érzed…:) Nagyon köszönöm.
Nagyon jó, a vége kissé ritmustalan, de frappáns az utolsó három sor. Tetszett.
Kedves Irén!
Köszönöm, hogy nálam jártál. 🙂