Vele összeköt ezernyi érzelem és gondolat,
Megpróbálja megkönnyíteni a dolgodat,
Ő az ki Téged feltétel nélkül szeret
Másnak ezt talán nem is lehet.
Mi tőle telik megteszi érted,
Jól tudom ezt Te is érted.
Fáradtan is Te vagy neki az első,
Ha boldognak lát akkor nincs az Ő egén sem felhő.
Mikor a lelked éppen romokban,
Ő ezerszer jobban szenved, de csak titokban.
A legrosszabb távolról tehetetlen nézni
Ahogy a szenvedés katonája dolgát milyen jól végzi.
Neki lassan csak a remény marad
Hogy életed szép, boldog úton halad.
Hogy így legyen mindenét odaadná érte,
És lazán csak annyit mondana: megérte.
Mikor csendben e képet nézem,
A mérhetetlen szeretetet érzem,
A hétköznapi civakodás nem számít semmit,
Higyjetek el nekem legalább ennyit…
3 hozzászólás
Szia!
Ez a vers, nagyon szép, tartalmas!Ránéztem az adatlapodra, meglepett, ugyanis azt gondoltam, csak mi nők tudunk ilyen mély érzelmes verset írni, édesanyáról ! Nos, tévedtem!
Szívből gratulálok!!
Szeretettel:Selanne
Üdvözletem
Köszönöm szépen. Örülök, hogy sikerült kellemes meglepetést okoznom 🙂
A teljességhez hozzátartozik, hogy annak az embernek írtam a verset, aki életem egyik legfontosabb szerepét tölti be. Az Ő és Édesanyja kapcsolata ihlette a verset…
Köszönettel: Qczi
Mindenképpen nagyon szép vers!
Sok minden benne van amit az élet néha elfelejtett!
Köszönöm,hogy felnyitottad a szemem!!!