Szikéz a kéz,
most épp a láb remeg helyette,
kirugni kész,
hisz fattya vesztes lóra tette,
cipő kopog,
köményen illatoz az ánizs,
Recseg-ropog,
ma este összedől a nyár is.
Szikéz a kéz,
most épp a láb remeg helyette,
kirugni kész,
hisz fattya vesztes lóra tette,
cipő kopog,
köményen illatoz az ánizs,
Recseg-ropog,
ma este összedől a nyár is.
3 hozzászólás
Nem értem… 2006-10-3 van odaírva feltöltési dátumnak… Miért nem írt senki ehhez a VERShez?
Vagy nem értik, vagy nem érzik…
A darabosság – merem remélni, szándékos! Egyedül a finom utalásokat, összekötő elemeket keveslem a sorok között.
Így a műveletlen (mint én) olvasó számára elég homályos a birtokos szerkezetekben a birtokos személye, nem tudja megfogni a vers alanyát. – ez erős misztikumot kölcsönöz a szövegnek, de talán túl sok homályt is.
Valami odavetett szó, apró fogódzó nekem kicsit hiányzik.
De talán ez a lényeg… hiány és darabosság.
misi
Kedves Lowcallbus, jól látod amit látsz. Perfekt. Amúgy valóban félvers. Néha van olyan indittatás bennem, hogy a verseimnek felét, vagy annál csak alig többet irjak, az olvasóra hagyva a befejezést. Ez is vmi ilyesmi.
Agyam már tompa, nem olvas, csak néz, s versed mégis megigéz. Recseg-ropog a nyár is, s milyen messze van majális!
Üdv: Colhicum