Haldokló levelek hajtincsre hullva,
Fonnyadó virágok illata száll.
Tarka ligetben kúsznak az árnyak,
Égiek permete arcomba váj.
Este a Mennyben ha csillagok gyúlnak:
Ráncom-övezve fénykoszorú,
Éjszaka csendje ha álmomra mordul:
Fátyol-szemekre méla-ború.
Hajnalok hasítva üldözik egymást:
Tompa-zenéjük létbe taszít,
Értelem röppen sóhajos vággyal:
Élem a léted, ez felszabadít.
Létem az élted és élem a léted
Dallal üzenve az Éteren át,
Vágyam a nyugtod és nyugtom a vágyad,
Síri-magánnyal az éjbe kiált.
8 hozzászólás
Szia Kankalin!
Nehéz ez a csodaszép éjjel. 🙁 Az éteren át valóban küldhetünk gondolatokat, azt mondják az "okosak", de én ezt nem tudom. Azt viszont igen, hogyha ez így van,… akkor a Te sóhajod átért. 🙂
Szeretettel: pipacs
Szia Pipacs! 🙂
Valóban az éteren át küldtem egy helyre. Örülök, hogy hozzád eljutott! 🙂
Köszönöm a véleményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szép ez a dallamos, ritmusos, játékos üzenet!
Könnyed annak ellenére, hogy kicsit szomorkás hangulatban születhetett..de remélem a magány messze kerül!
Gratulál szeretettel, és csillagokkal: Zsanett
Szia Zsanett!
Így igaz, tényleg az. 🙂 Mármint játékos, ritmusos üzenet. Hogy szép-e? Azt nem néztem. A lelkem benne, az biztos! 🙂
A magány nem annyira kerül mint szeretném, de azért jóban vagyok vele. 🙂
Köszönöm, hogy benéztél hozzám! Igazán megtisztelő! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez a versed nagyon szépre sikerült! "A lelked benne, az biztos! :)"
Üdv: FT
Szia FT! 🙂
Köszönöm! A lelkem mindig benne, hiszen írni csak így tudok, így érdemes! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kitűnően kifejezel egy méla, borús hangulatot, jó ritmusban, szép rímekkel. Gratulálok.
Kedves Irén!
Köszönöm a hozzászólást!
Szeretettel: Kankalin