[IG_KITOLT]Érted adatik az értelem, hogy felfoghasd mindazt, amit látsz, és ne csak szemeddel, de lelkeddel is érzékelni tudd. Érted adatik a békesség, hogy gyógyíre légy e beteg világnak, melyben ártatlanok milliói szenvednek, a pénzsóvár kapzsiság, gyilkos fullánkjaitól. A szeretet is érted adatik, hisz nélküle nem bírnád elcipelni súlyos terhedet, sőt, csordultig kell lenned vele, hogyan segíthess cipelni mások fájdalmait is. Ám tudnod kell, ha tiéd lett már mindezen erény, amikor éhezőt látsz, a te szíved is keserű lesz, s a megalázottak szégyenétől, a te lelked is szenvedni fog. Ízelítőt kapsz Krisztus keresztjéből. Mert a szeretet szétárad, mint az éltető napfény, mely búzát, gyomot egyaránt melenget, hisz nem ismer gyűlöletet, csak szeretni tud.
Sándor Gyula
2005. augusztus 19.
[IG_KITOLT]Úgy legyen békességed e földön, miként magad is elveted annak magjait. Úgy töltse be életed az irgalom kegyelme, ahogyan te is irgalmat gyakorolsz. Ne engedd, hogy kihunyjon lelkedből a szép iránti vágy, a természet szeretete, az együttérzés mások szenvedése iránt. Hajolj le azokhoz, akik az élet ingoványos mocsarába süllyedtek. Ne ítéld meg őket, csak töltsd ki rájuk szereteted melegét. Mert aki átkokat szór, átkozottá teszi önmagát. Hiszen „Ő” sem átkozott senkit, mikor a keresztúton értünk szenvedett. A telhetetlen kapzsiság, álnok hazugságot terem, és testvért testvér ellen, Magyart Magyar ellen uszít. Mert a gonoszság kilincse tenyerükbe égett, a gyalázatos negyven év alatt. Ma is pusztítják az igazságot, hiszen irtóznak tőle, mert a sötétség retteg a világosságtól. Így visszük majd mindannyian saját benső értékeinket az utolsó ítéletre.
Sándor Gyula
2005-szeptember-11
[IG_KITOLT]A hajnali napfény sejtelmesen vetődött, az Aksaray felett tornyosuló vulkáni kúpra. Korán kellett indulnom, ha még a mai napon el akartam érni egészen Gaziantepig. A fél sivatagos, gyér növényzetű táj egyhangú képét, baloldalt törte meg egy-egy távoli hegy látványa. Ulukislához közeledve az országút, egy sebesen zubogó folyóvölgyben vezetett. Innen, egészen Pozantiig, az apró falvakban mindenütt kézzel készített, perzsaszőnyegek voltak kiterítve a rozoga kerítésekre, és oszlopokra. Első sorban, az erre tartó nyugati kamionosok miatt Ez egy rendkívül szegény vidék. Persze Istambul után a szegénység szinte mindenhol jelen van Törökországban.
Néhány óra autózás után, szükség volt a Volvo mind a 320 lóerejére, miközben erőlködve kapaszkodott fel, a Toros hegylánc 3000 méteres gerince felé. Kint a levegő egyre hűvösebb lett, így kimondottan jólesett, a fűtőmotor szétáradó kellemes melege. A nemrégen, még tavaszias időjárást, vadul tomboló hóviharok váltották fel. Ilyen időben persze, az embernek, sehogy sem akaródzott kiszállni a fülkéből, de muszáj volt feltenni a hóláncokat, ha nem akartam elakadni. Újabb pár óra, és a túloldalon az út ismét lefelé vezetett. Lassan eltűnt a tomboló vihar, a hófoltok is elmaradtak. Üde zöld fenyőerdők kapaszkodtak a vörös, sziklás talajba. Tarsusnál pedig, már újra síkságon haladtam. Lekapcsoltam a fűtést, hiszen itt legalább 25 fok meleg volt. Köröttem mindenhol mandarin, és narancsligetek, melyek termését, az út szélén a gazdák húsz kilós zsákokban árulták. Ahányszor csak erre jártam, útban Iraq, vagy Kuwait felé, mindig vettem egy-egy ilyen zsákkal, mindkét gyümölcsből. Mire azonban hazafelé tartottam, addigra már általában egyikből sem maradt.
Késő délután érkeztem Adanába, ahol az asszonyok hátukon óriási gyapotbálákat cipeltek, hogy teherautóra pakolhassák őket. A hóvihar sok időmet elvett, ezért úgy döntöttem, itt fogok éjszakázni.
Sándor Gyula
2005. június. 27.
6 hozzászólás
Egypercesek. Nekem is van ilyen gyűjteményem. Számítógépemben már összeállítottam elbeszélésekből, és ilyen egypercesekből (amelyeket én néha morzsáknak, életképeknek, szilánkoknak stb. is nevezek). köteteket, de nincsenek kiadva. De rövidebb-hosszabb regényeket is írtam már, csak most lesz kiadva – remélem nemsokára – Digikönyvként.
De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy nagyon tetszenek ezek az apró írásai is. Örülök, hogy idetévedtem, élvezettel olvastam.
Üdvözlettel:
Katalin
Kedves Katika
Most egy kicsit bajban vagyok, mert az az igazság, nem emlékeztem, hogy tegeződünk, vagy magázódunk. Mivel a neten, kortól függetlenül, szinte mindenhol a tegező hangnem dívik, lehetséges, hogy hol ezt, hol azt használtam válaszaimban. Természetesen nem akartam tolakodó, vagy sértő lenni. Annak viszont örülök, hogy tetszett ez a három kis szösszenet.
Baráti üdvözlettel
Gyula
Kedves Gyula!
Még mindig ámulattal olvasom írásaid, és csodálom tehetséged! Gratulálok ehhez a három szösszenethez:) is!
Ne hagyd abba! 🙂 Üdv, Jodie
u.i.: Rajta vagyok a kisregényeden is…
Kedves Jodie
Mint mindig, most is nagyon örülök neked. Olyan szépen írsz rólam, hogy hajlamos leszek elhinni, tényleg jók az írásaim. Mindenesetre köszönöm nekd, hogy kedves szavaiddal növeled az önbizalmamat.
Baráti szeretettel
Gyula
Kedves amazonasz
gratulálok, nagyon kifejező írások.
Kedves Réka
Nagyon örülök, hogy benéztél, és annak pedig különösen, hogy tetszett az írásom.
Üdvözlettel
Gyula