Hó fedi odakinn a végtelen tájat,
Hófehér foltoknak látszanak a házak.
Fagyott folyó partján jégbefagyott csónak,
Hírét már meghozta a rengeteg hónak.
Sok fehér folt között egy magányos alak,
Fekete csuklyában szomorúan ballag.
Fekete csuklyája éjsötéten hallgat,
Indokát titkolva a halálos dalnak.
2 hozzászólás
Azért a télnek is vannak szép pillanatai, de amit írtál az tökéletes!
Reméljük, hogy még odébb van tőlünk!:)
Gratula!
Szia!
Bizony lassan bekopog a Tél. Alszik a természet , jönnek a zordabb napok.
Versedben érzem a vele érkező magányt, a feladást.
Szeretettel:Selanne