Éjszakai történetek 3.

Különös fülledt éjszaka volt, minden ablak-ajtó nyitva állt és engedte be az emeletre a kissé hűsítő levegőt.

A Hold nem látszott, az égbolt, mint szürke eminenciás terült el a város felett.

A kis közt csak az utcáról beszűrődő fény világította meg
.
Már rég az álmaim hajóján utaztam, amikor éktelen kutya csaholásra ébredtem.

Nem is értettem, miért hallottam úgy, hogy a fülembe ugatnak ezek a büdös dögök.

De rájöttem ocsúdva az álomittas perceimből, hogy nyitva minden, ezért hallatszik úgy, mintha a fülem mellett vonítanának.

Kinézek az ablakon, mit látok?…A szomszéd legény egyensúlyozik hazafelé…Nagy munkabírású szegény, úgy áll a munka mellé, hogy mindenki más odaférjen.

Nos, a kapujuk előtt, meginogva a zsebébe kotorász, valószínű a kulcsot keresi.

Persze nagy nehezen megtalálja és add uram, nekifutásból próbálja kinyitni a kaput…

Bizony úgy járt mint én, ha nem teszek fel szemüveget a tűbe nem tudom belefűzni a cérnát, csak lököm hol jobbra, hol balra, de a lyukba nem akar találni!…

Hősünk is így járt a kapukulccsal néha nekifutott, egyensúlyozva az ereszcsatornával.

Nyugodtan álltam az ablakban, mert szép szál legény egyébként, de most hasonlított
inkább egy kettétört zászlónyélre lelkem.

Nem bírt az még a földszinti ablakig sem látni, nemhogy az emeletire.
Na jó darabig próbálkozott, de nem akart célba találni, így feladta…

Már éppen visszaakartam feküdni, mikor látom, elkezd vetkőzni!…Nahát, mondom magamban ez meg akar fürdeni a Kaposba, azért vetkőzik?…

Na, ez ingyen színház, hát néztem tovább…

Néha lefejelte a ház oldalát, de sikerült kibújni a pólójából.

Hűha, gondoltam egy kis sztriptíz vagy mennyi már megnézem mi sül ki ebből!

Lekerült a trikója, még a rövid nadrágja volt vissza, na mondom kivárom, amíg átmászik a hullámgáton, hogy megfürödjön…de nem…levetkőzött, neki futott és a pólóból párnát a trikóból derékaljat csinált, a cipőjét levetve a zoknijával együtt letette maga mellé.

Bizony lelkem éreztem is az a vad lábszagot, ahogy a szellő mozdult és az istenadta leheveredett az ablakuk alatti fűre és a sorttal betakargatta magát…

Annyira kellett nevetnem, de mégsem kacaghatok hajnali egy órakor lelkem…A csahosok is elnyugodtak, mert hát csak kivert kutya lett a szemükben, aki szintén fűre feküdt aludni!…

Így lőttek az én éjszakai álmomnak is, már csak álmodoztam a nyugodt pihenésről lelkem!…

Búcsúzom Tőled szeretettel!