Séta

Sétálok az öreg fák alatt,
szívem bús dallamot zenél,
talpam által roppan az avar,
tegnapok árnya mar belém.

Gondolataim, apró manók
csellóznak lelkem húrjain.
Szállnak a hangok és kutatnak
érzelmem kusza útjain.

Estébe fut a végső akkord,
csendülve, tétován megáll,
visszhangja megtér a lelkemhez,
szívemen tompán kalapál.