Ez nem a vörösiszap,
csak a jéghegy csúcsa,
közel jött,
és egy pillanatra
mutatta magát.
Minden élőért, amely vele elment,
egy-egy gyertya égjen.
Ne legyen kénköves rajta a láng.
Ez nem a vörösiszap,
csak egy jéghegy csúcsa…
és a jéghegyek ellepték már rég
az óceánt.
12 hozzászólás
Igen, ez most a kőkemény valóság…
Gratulálok, Judit
Látni látjuk, de aki tehetne valamit becsukja a szemét. Igazam van?
Barátsággal panka!
Reménykedjünk, hogy kevés ilyen jéghegy van még.
Kedves Ágnes! Én egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ez a katasztrófa nálunk is megtörténhetett. Ilyet az ember csak tévében lát. És felsóhajt, hogy hála az égnek nem bennünket…..és hála az égnek, jó helyen lakunk.
Annyira fáj, bár közvetlen nem érint a tragédia, hálás is vagyok érte…de fáj, mert meghaltak, fáj, mert tehetetlen vagyok, fáj, mert kilátástalan a katasztrófa sújtotta területeken élők sorsa.
2010 Magyarország számára katasztrófa a szó szoros értelmében.
Barátsággal: Noémi
Nagyon szomorú, hogy ez megtörténhetett! S ez nem a véletlen műve!
Csatlakozom az előzőekhez!
Üdv:Fél-X
ellepték azt hiszem…
tetszett nagyon
Szörnyű, hogy ilyen katasztrófa megtörténhet.
Kedves Ági!
Ez tényleg egy ütős vers. Ha "csak" versként nézem, akkor is. Ha a mondanivalóját, akkor is… Ez tényleg a jéghegy csúcsa… ha megnézzük alatta a jéghegyet, akkor ott döbbenetes dolgokat találhatunk.
Ki kell tartanunk amellett, hogy segítünk, felhívjuk a figyelmet arra, ami van, ahogyan Te is megtetted ezzel a verssel… akkor is, ha néha nehéznek vagy reménytelennek tűnik helyzet… Egy aprónak tűnő segítség is sokat jelenthet…
Szeretettel: barackvirág
Szomorú, de félő, hogy igaz..Mégis azt kívánom, hogy tévedj!
Ne ismétlődhessen meg soha!
Fel kellene már végre ébredni! De sajnos – itt globálisan is értem – a profit a meghatározó…:(
Nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvasta, aki hozzászólt… nem is hiszitek, hogy mennyire nagyon… és miért…
Az írásról:
Úgy 30-50 vagy talán még húsz évvel ezelőtt is lett volna esélyünk megvalósítani azt, amit úgy neveznek, hogy fenntartható fejlődés… borzasztó nehéz szembenézni azzal, hogy ma már nincsen… egyszerűen elkéstünk… és éppen ezt, az egész emberiség jövője iránti félelmet hívta elő belőlem a tragédia…
Mélyen együtt érezek valamennyi áldozat hozzátartozójával és valamennyi károsulttal…
csak az összefogás segíthet… itt és most Devecsernél… és világ méretben is… a Földi életért…
Drága Ági!
Teljesen egyet értek veled, nagyon szépen megfogalmaztad, a verset is, a prózát is.
Engedd meg, hogy csatlakozzam hozzád.
ölellek: szaffy
Drága Szaffym!
Merre jársz?! Alig látlak mostanában… remélem, jól vagy…
Ölellek:
Ági