Elszállt a nyár, mint nagy madár.
Fény-szárnyakon, vér-alkonyon.
Kelő napom, már messze jár.
Ifjúkorom nem álmodom…
Bágyadt fények, még oly szépek,
Istápolnak, fellángolnak.
Ős-remények, szenvedélyek,
Még pártolnak, hozzám szólnak.
Érett korban, itt e porban,
Ifjan éled még a lélek.
Szívünk ott van, szent akolban,
Hol az élet, ismét szép lett.
Mert szeretni, ezt kell tenni,
Szerelemnek hő hevével.
A nyár útján útra kelni,
Nem törődni messzeséggel.
Elszáll a nyár, mint nagy madár,
A nap útján véle szálljunk!
Örök ifjúság vizére,
Nyár tüzében rátaláljunk!
Itt már a fény bennünk is él,
Vízen csillan, pára illan…
Az új remény, tiéd, s enyém,
Örök ifjan, örök ifjan!
11 hozzászólás
Kedves Alberth!
Bizony, szép is a nyár, még ha elszáll, akkor is. Versedben szépen megfogalmaztad, s nagyon jó a befejezése: "Az új remény, tiéd, s enyém, Örök ifjan, örök ifjan!" – Úgy lenne jó, ha mindaz lehetséges volna!
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
A szívünkben örök ifjaknak kell maradnunk, s ez kisugárzik a lényünkre is. Bizonyára te is érzed! 🙂
Üdvözlettel: Alberth
Kedves Albert!
Nagyon szép a versed,én csak laikus szemmel látom ,de nagyon tetszik.
Gratulálok hozzá,remélem még sok ilyen szép verset olvashatok tőled!
Kedves Varima!
Hasonlókra törekszem és még nagyon sokat szeretnék megosztani veletek.
Köszönöm, hogy olvastál! Alberth
Ez a beszéd! Örök ifjan! Gratulálok versedhez. Tetszett a kisugárzása!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Az örök ifjúság kisugárzását ismered, mert megláttad a versben. Ennek örülök!
Szeretettel üdv.: Alberth
szép ringatózó, épp csak a szükséges melankólia
nagyon jó vers
gratulálok
Kedves András!
A szükséges melankólia kiemeli a lírai hatást… Örülök, hogy tetszett neked a dallamos vers-szerkezet is.
Üdvözlettel: Alberth
Hát bizony jó lenne örök ifjúnak lenni, de csak akkor, ha a test sem vénül… Az öregedésről írsz, de nincs szomorúság, és ez jó.
Kedves Irén!
A szomorúság is öregít, ezért el kell kerülni, amennyire csak lehetséges. 🙂
Szeretettel: Alberth
lemaradt a pont.