Csapongtam mint sérült sas,
Mint szakadékba esett utas.
Bolyongtam lent a mélybe'
Úgy éreztem mindennek vége.
Végre földet értem,
Gondolatszirmokat hintettem,
Szálltam a határtalan égen,
Csillagokat láttam a réten.
Úristen! – Mi ez, dobog, a szívem?
Ennél nagyobb csoda nincsen.
Nem tudom mi történt velem…
Gondolatom járt múltba- jövőbe,
Hagytam, csak szaladjon előre.
Tudtam, hogy vagyok,
Törött a kezem mit emelni akarok.
Mennyezeten vakító fények,
Körülöttem feférbe öltözött lények.
Összefoltozták törött kezemet,
Hogy élni tudjam szárnyaszegett életemet.
Meggyógyultam, s bölcsebb lettem az óta,
Már nem megyek be minden bozótba.
Nem ereszkedek le a magas parton,
kis kerülővel megyek az úton.
Karomba visszatért az erő,
Símogattam vele, ez volt az első
Majd sütöttem neked kalácsot,
Fogadj el hozzá egy tanácsot:
Ne repülj ha szárnyad nincsen,
És soha ne mondd, hogy elveszett minden.
14 hozzászólás
Kedves Vali!
Most nagyon elgondolkodtam. Tudod nem régen én is beteg voltam, igaz nem volt veszélyes, de mégis ilyenkor az ember átértékel dolgokat. Úgy mint ahogy ezt a versedből is éreztem.
Az utolsó két sor megszívlelendő számomra is. Örülök, hogy olvashattam.
Barátsággal panka!
Valikám!
A lassan járj tovább érsz, igazán jellemző mondás versed kapcsán. Ami még eszembe jutott s talán nem leszek ezzel egyedül, az egészség, a legnagyobb kincsünk, s amennyiben az megvan jelképesen repülhetünk is. Lelkünk szárnyalhat. Bölcs gondolat a befejezés.
"És soha ne mondd, hogy elveszett minden." Gratulálok versedhez!
Szeretettel ölellek:Marietta
Kedves Valika, egyszer minden seb begyógyul, mondják, és bár ez nem igaz, a Te esetedben ez valóban így volt. De még ha nem is veszett el minden, néha a lábunk elé is kell nézni, a szárnyalás mellett. Vigyázz magadra…
Ez így van! Sose mond, hogy soha semmire!
A lényeget már elmondták előttem!
Gratula!
Drága Valikám!
Nagyon szép a versed, s még tanulság is van a végén,
mindenki számára!…Szépek a rímeid, hasonlataid.
Gratulálok!
Ölellek szeretettel: Lyza
Meg mernék rá esküdni, hogy ehhez az első hozzászóló én voltam, s most csodálkozom, hogy nem találom magam…
Nagyon érdekes a gondolatmenet, ahogyan csapongsz egyik helyről a másikra. S nekem különösen tetszik az egésznek a befejezése, ami nagyon jó tanács mindenkinek.
(Egy elírásra hívom fel a figylmed: Végétől számított harmadik sor első sorának utolsó két szava egy szó. Biztosan nem vetted észre.)
Szeretettel: Kata
Kedves Valika:)
Igen vannak az életben nagyon mély pontok, amik akkor kiláthatatlanul tornyosulnak a fejed felett.
Örülök hogy ennek vége. szépem megfogalmaztad, az akkori állapotodat.
szeretettel Anikó
Szia Vali! 🙂
Jó a vers! Az utolsó két sor egyenesen fantasztikus! Éppen most élem át ugyanezt! Tehát épp jókor, jó helyen. 🙂 Fantasztikus az időzítés!
Köszönöm a megerősítést! 🙂 Megnyugtató nálad időzni! A lényeg mindig ugyanez. Jó ez a stabilitás a mai világban! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedveseim,- Panka, Marietta,Irénke,Zsolt,Lyza,Kata,Anikó és Kankalin!
Boldog vagyok,hogy egyszerű kis versbe szedett történetemet olvastátok.Közhelynek tűnő mondás de mégis ide írom, – "a remény hal meg utoljára".Ezt jó ha soha nem feledjük.Akkor sem ha magunkon kell segíteni és akkor sem ha másokon.A rövid történetem:- Fenyőfa vevőim voltak a karácsonyfa-telepen.Munkánk végeztével a magas parton ereszkedtünk le az autókhoz.Vőm megfogott egy mogyoróágat és lecsúszott, én sem tettem kerülőt,és ugyanazt az ágat fogtam meg, de az ág eltört én meg a hirtelen eséstől kezemet törtem.Az autó alatt értem földet ami álló helyzetben volt.Én eszméletlen állapotban,- azt hiszem.Ennek emléke azért jutott eszembe a napokban.Hát, – így született a vers.Köszönöm,hogy nálam jártatok, tegyétek máskor is.A csillagok meg így októberben szépen ragyognak az égbolton.Ti is tettetek hozzápárat, köszönöm.
szeretettel üdv:Vali
folyt.
A írott szöveg hibái miatt elnézést kérek.Sokra sikeredett a válaszom.Töröltem belőle, -így meg értelmetlenné vált itt-ott.Szóval "azért" jutott eszembe, mert a napokban a Nászasszonyom esett akkorát,hogy kezét törte szegény.
Üdv:Vali
ja és a "hozzá párat" – tudom, hogy külön kell írni. A szóközök is "randán" mutatnak, – no de majd legközelebb "résen" leszek ám!
Elgondolkodtató, szép vers.
Szeretettel: Eszti
Esztike, kedves vagy, hogy időt szakítottál "régi rémtörténetemről" írt versemre. A csillagokat is köszönöm.
szeretettel üdv:Vali
Kedves Hova!
Nagyon szép kifejezőek a verseid.Nem túlzás azt írnom csodálatos verseket írsz.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Úgy látom nem csak betekintettél, hanem időztél is nálam. Köszönöm a figyelmedet és azt is, hogy verseim tetszenek.
szeretettel üdv:Vali