Imbolygó fények,
mint megannyi lélek,
eljövök közétek
halottak napján,
ameddig csak élek.
Az évek telnek,
eltávozott lelkek
most életre kelnek,
mécsesek fényében
zsoltárt énekelnek.
Koszorút veszek,
mit a sírra teszek.
Szorítsatok helyet!
Lehet, hogy jövőre
a kórusban leszek.
4 hozzászólás
Kedves László!
Ünnepi megemlékezésed könnyed, szép és megható. Azért annyira kérlek, ne siess, csak látogatóba térjél vissza hozzájuk!
Szeretettel: Kata
Köszi Kata!
Szeretettel: Laci
Nincs nyitva előttünk a sors könyve. Szívből kívánom, ne légy ott jövőre. Inkább ilyen melankolikus verseket írj…
Köszönöm Irén!