Ha égi lámpást gyújt a Hold,
ezüst – fátyla sejtelmesen lebben.
Ily tüneményes sosem volt,
csak szűrődő halk zene szól szebben.
Néha egy- egy virgonc felhő
feldúltan farkasszemet néz vele.
Megtréfálja s takarja, ő
mégis vakító ezüstfényt szór le.
Kint a fűszálak selyme leng,
az égbolton bodros felhők gyűlnek.
Kis tücsöknek a hangja zeng,
álmos madarak csöndesen ülnek.
Ő is ábrándozva nézi
a folyton más, megújuló formát.
A tünemény megigézi,
s bókja előtt köszörüli torkát.
16 hozzászólás
Nagyon tetszik, kedves Lyza, szépet alkottál!
Köszönöm, Kedves Irénke a figyelmedet írásaim iránt,
s az értékelésed is!
Puszillak: Lyza
Én is ábrándozva!… megyek a tüneményed után, beleveszve a fűszálak selymébe, az ezüstfátyol simogatásába. Húúúú Lyza, már megint, mind mindig… magaddal vittél!… de olyan szívesen megyek.
Szeretettel: pipacs 🙂
Pipacska én meg annyira örülök Neked,
hogy Holdnézőbe jártál velem…:)
Köszönöm! Ölellek! Lyza
Szia Lyz!
Szép, s minden:-)))
Puszi:Marietta
Köszönöm Marietta!
Szeretettel ölellek: Lyza
Ez valóban tüneményes! Nagyon szépen írsz. Engem is megigézett! Jó volt olvasnom!
Barátsággal Panka!
Köszönöm szépen Pankám!
Örülök, hogy Neked is tetszett!
Puszillak!
Lyza
Kedves, aranyos, "tünemény" ez a vers, nagyon tetszett.
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm, Kedves Zagyvapart…A Hold mindig elbűvöl…:):):)
Főleg ha van kivel nézegetni, és álmodozni…:))))
Szeretettel üdvözöllek: Lyza
Kedves Lyz!
Gyönyörűen írta le e szép tüneményt. Szinte megam előtt látom csodálatos éjszkai eget, a bodros felhőkkel. Igazán jó volt olvasni.
Szeretettel: Kata
Drága Katám!
Örülök, hogy velem tartottál Hold nézésben…:)))))
Köszönöm szépen az osztályzatot is!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Tüneményes a versed hangulata, dallamossága.
Köszönöm az élményt!
Üdv: fátyolfelhő
Köszönöm szépen!
Ölellek: Lyza
Drága Lyza, a szerelem is tünékeny, de megmarad a szeretet.
Szép vers.
Szeretettel ölellek
Emese
Úgy bizony, Drága Emese! Sajnos…
Köszönöm, hogy itt jártál és az osztályzatot is!.
Szeretettel ölellek: Lyza