Míg holdfény táncol az égen,
nap tüze ég a szívében.
Szerelem perzseli lelkét,
s szívére teszi bilincsét.
Lombjai hullnak a fáknak,
hervadó nyári virágnak.
Szemben egy távoli lankán
őzsuta, s párja botorkál.
Még érzem csókod a számon,
s lüktető testedre vágyom.
Szív heve dobban az éjben,
úszunk a mámoros kéjben.
8 hozzászólás
Kedves Zsóka!
Ringat ez a vers, simogat mint a selymes fű. 🙂 Nagyon szép!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Köszönöm kedves szavaidat, örülök, hogy tetszett.
Barátsággal: Zsóka
Húha!…Szép , szenvedélyes vers! Gratulálok!
Puszillak: Lyza
Kedves Lyza!
Szerencsére a szerelem és a szenvedély nem évszakhoz kötött, akár a leghidegebb télben is tavaszt, vagy nyarat varázsolhat a szívekbe.
Köszönöm kedves szavaidat, valamint értékelésedet.
Üdvözlettel: Zsóka
Már-már a nyarat idézted meg nekünk!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Köszönöm, hogy elolvastad a verset, valamint értékelésedet.
Igyekszem fenntartani a nyár illúzióját.:)
Barátsággal: Zsóka
Szia !
Kedves vers , a szerelem varázsa érződik asorokban.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Örülök, hogy nálam jártál és elolvastad a versemet. Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Zsóka