Ha majd el jő a tél,
s tiszta pólyába tekeri a fákat,
talpam alatt nem sír,
csak kacag a hó,
kérlek fogd meg kezem,
s tégy csodát,
hogy e perc örökké tartson,
kis madár szívem
ölelje alkony.
Mert most október végén,
annyira fázom,
és bevallom félek,
mert ha ordítom,
vagy ha csak suttogom,
te, akkor sem érted.
S ha már itt lesz a tél,
ékszert aggat a szívekre a vágy,
én csak tiszta fényből kérek,
s gyúljon bennünk fel a láng!