A fák éneke

A fák közös örök éneke a szél,
Hallgasd csak, mi mindenről dalolnak.
Lombjuk minden apró levélkéje él.
Minden ág-bog részese a dalnak.

Titkokat suttognak át az éjszakán,
Eljutnak az álmodók fülébe:
Aki nem csupán néz, az lát igazán,
Kövesd a szíved, s eljutsz a fényre.

Maradj házadban, ha baljós lesz az ég,
Az erdő felidézi a múltját.
Életre kelt ily’kor sok régi mesét,
Próbálja az ember bátorságát.

A fák közt fény-árnyék – nincs örök sötét,
Boldogul benne, ki ismerője.
Élteti barátai testét s lelkét,
Légy te is hűséges tisztelője.