Ősszel az álmok alusznak,
paplanjuk barna avar.
Szendereg a forró vágy is,
ébredni már nem akar…
Hálóing fedi szép testét,
dér szőtte, lenge, fehér.
Csípősek az őszi esték,
s oly hosszú, talpáig ér.
Valahol lelkem legmélyén,
feldereng egy régi dal.
Ősz szele vágyálmok éjén
ősrégi verset szaval…
Az álmok ősszel alusznak,
s hó alatt szunnyad a tél.
Pilládra megnyugvást hoznak,
csak pihenj…, soha ne félj!
Feltámad a vágy az álom
tavasszal, s olvad a hó.
Hidd el a körforgás örök,
létezünk…, és ez a jó…
6 hozzászólás
Kedves Alberth!
Nagyon szép ez a Te őszöd!
Versed olvasva, talán még meg is kedvelem,
bár nekem igazán a tavasz a mindenem.
Gratulálok, Judit
Talán hagyni kell szunnyadni most mindent, majd amikor kopogtat a Tavasz, virulni újból.:-)
Szép napot kívánok:Marietta
Kedves alberth, csodálatosan szép, lenge álmot hoztál, melynek múlékony, álmodozó hangulata lep el ősrégi verseket olvasva…
Remek!
Kedves Alberth!
Az ilyen hamar sötétedő nappalok után szükséges is az álmok altatása, mert az éjjelek elég hosszúak. Nagyon szép őszi hangulatot tártál elénk. Jó olvasni a verseidet.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Alberth!
Nagyon míves, nagyon szép!
A megnyugvás, pihenés időszakát éljük. Sok-sok gondolattal, képzelgéssel, álommal.
Majd a tavasz kicsalogatja belőlünk is a tettrekészséget, de addig egy kicsit mi is aluszunk.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Rímes, ritmusos, szép képekkel, minden ami egy versbe kell. Gratulálok!