Kedves Szusi!
Na igen, milyen is lehetne egy sóhaj? egy halk rebbenés aztán magunkba zárjuk a kimondhatatlant. Tetszett ez a haikud. Számomra most ezt jelentette!
Barátsággal panka!
Az ember általában kifelé sóhajt. Veszi a nagy levegőt és kisóhajtja.
Ez meg, pont olyan volt, amilyennek mondod. Bentragadt. Ha lehet befelé sírni, akkor befelé sóhajtani is lehet.
Szia szusi! 🙂
Tetszik a sóhajtozásod, benne van az illat, én is belélegeztem. 🙂
Nagyon sok dolgot rejtettél e kis apróságba! 🙂
Gratulálok! Éppen a rövidségétől terjedelmes és mély.
Szeretettel: Kankalin
Én is ezt tartom kihívásnak Kankalin a haikukban. Olyan egyszerű gondolatok, amelyeket mindenki gondolhat, csak épp nekem jutott eszembe ebben a formában megfogalmazni.
By szusi
8 hozzászólás
Eltűnt illatok, letűnt korok, elfáradt emlékek…elmúltak bennünk, nyomtalanul.
Szép, és képzeleghető…
Irén,komolyan fantasztikus, hogy egy-egy gondolat egy másik emberben milyen gondolatokat indít el. Csak ámulok és bámulok.
Kedves Szusi!
Na igen, milyen is lehetne egy sóhaj? egy halk rebbenés aztán magunkba zárjuk a kimondhatatlant. Tetszett ez a haikud. Számomra most ezt jelentette!
Barátsággal panka!
Az ember általában kifelé sóhajt. Veszi a nagy levegőt és kisóhajtja.
Ez meg, pont olyan volt, amilyennek mondod. Bentragadt. Ha lehet befelé sírni, akkor befelé sóhajtani is lehet.
Szia szusi! 🙂
Tetszik a sóhajtozásod, benne van az illat, én is belélegeztem. 🙂
Nagyon sok dolgot rejtettél e kis apróságba! 🙂
Gratulálok! Éppen a rövidségétől terjedelmes és mély.
Szeretettel: Kankalin
Én is ezt tartom kihívásnak Kankalin a haikukban. Olyan egyszerű gondolatok, amelyeket mindenki gondolhat, csak épp nekem jutott eszembe ebben a formában megfogalmazni.
Egy fizikai megvalósulásban egy történet. Valóban szélesebb, mélyebb, mert mindannyiunkban másképen történik meg.
aLéb
aléb, rávilágítottál valamire, ami nekem eszembe sem jutott eddig. Másképp sóhajtunk, még mi magunk is. Százféleképpen.