A Tagore sétányon

A kultúrtörténelem hangulata
hat itt az opálszínű Balatonra.
Szinte látom a kultúrán vitázókat,
gondolatokba merülten ballagókat,

ihletett festőket, költőket, írókat.
Langyos szellő fodrozza a habokat.
A somogyi part a távol ködébe vész.
Oly ihlető, oly csodálatos az egész!

Nem csoda, hogy itt fejlődött ki a nyári kultúrszellem,
hiszen az ihlető, bölcs csendesség az úr mindenen!
A révész szobra a hajók felé, a vízre mutat,
mellette a halász szobra, mely kezében egy nagy halat tart.

Amig ezeket a sorokat rovom,
hattyúk úsznak a hullámzó Balatonon.
A Nap kibújik a felhők közül
és fénye a Balatonon szétterül.

Rabindranat Tagore és Alberto Quasimodo néz rám az Égből?
Ám a túlsó part mégis felsejlik a távol ködös kékségéből.
Ez a remekmívű. csodálatos tájkép engem is megihletett.
Ennek írásra buzdító hatására írtam meg ezt a versemet!

Távolban Tihany. Idelátszik az Apátság árnya.
Tornya ,,beleszúr" a felhők szürke, lógó ,,hasába".
Közelemben a csodás tájat fotózzáák. Nem csodálom,
hiszen minden olyan szép, mint az álom!

Pecás