Bérgyilkosok krónikája 7. fejezet

Borús napnak ígérkezett ez is. A szél egyfolytában járta az utcákat, az eső lába pedig lógott. Ez nem éppen egy szokványos nyári időjárás, de nem is olyan meglepő. A tudósok a globális felmelegedésről beszélnek és, hogy az időjárás megkeveredése is ennek a felmelegedésnek a jele. Szó, ami szó az utóbbi időben furcsa idők járnak…
Reggel a város akár egy hangyaboly. Mindenki siet munkába vagy éppen iskolába. De van aki csak a reggeli bevásárlást intézi. A forgatagot egyenruhás iskolások, kosztümös titkárnők és öltönyös telefonálós üzletemberek színesítik. Na és persze jelen vannak a társadalom peremére sodródott koldusok, utcai árusok és színészek is. Zsúfolt az utca, az emberek gyakran összeütköznek, vagy csak belehatolnak a másik intimszférájába. Kivéve egy illetőnek. A magas ( feltételezhetően ) férfi minden szemet magára vont. Fehér, térdig erő vászon nadrágot viselt, hozzá illő fekete felsővel. Lábán márkás tornacipő szára takarta el a tetoválás felét. Éles, zöld tekintetét szemérre simuló pirosas sport szemüvege takarta. Hajába időnként belekapott a szél. Nem éppen üzlet ember hatását keltette enyhén borostás arca, de ruházta alapján biztos volt mit a tejbe aprítania.
Léptei lazák voltak, de céltudatosak. Fejét néha a kirakatok felé fordította. Nem lehetett tudni, hogy a kirakatban lévő ruhákat vagy magát stíröli ilyenkor. Kiállásából látszott, hogy magabiztos egyén. Talán túlságosan is!
Az egyik szűk sikátorba fordulásával visszatért az utcára a rend. Az idegen még mindig vidám volt és könnyed léptű. Egyáltalán nem zavarta a sikátor mocska, ami néha a cipőjén hagyta a nyomát. A falakat bámulta elég keményen. Keresett valamit, amit nehezen talált. A sikátor közepén megállt, fejére tolta a napszemüvegét és közelebb lépett a falhoz. Nézte, és kezeivel lassan végig simított pár téglát, így nem csak látta de érezte is. A tégla el volt vágva. Rejtek ajtó! Hihetetlen köbe pislantva látta a kis rejtett szemeket is,amik most teljesen rátapadtak.
Majd hirtelen megremegett előtte a fal. Oldalra indult és eltűnt a sötétben. Az idegennek szeme nem szokta meg a kevés fényt. Így az ajtóban megjelenő személy meglepte. Ugrott egyet hátra majd csak mosolyogva figyelte, hogyan zárul be ismét a rejtek ajtó a kislány mögött. A lány ránézett a fiúra majd elindult abba az irányba, ahonnan a látogató érkezett. Tett néhány lépést és megfordult.
– Jössz?! – szólt idegesen.
– Veled? Bárhova. – vigyorgott a srác.
– Vidám vagy! – morgott a lány.
– Jahj D, ne légy ilyen savanyú!
– Milyennek kéne lennem? A testvérem nem halott, sőt az ellenséggel flangál! Te meg még mindig nem hoztál semmi érdemlegeset.
– Óh, dehogy nem! – vigyorgott a fiú.
– Mit? – torpant meg D.
– Ebéd mellett mindent megtudsz! – lépett ki a fiú az utcára és ismét megállt egy pillanatra a női élet. – Ma kettőkor a szokott helyen! – indult el a fiú.
– Free várj! – kiabálta a lány. – Hallod! – már hiába kereste a zsúfolt utcán kísérőjét ő már rég eltűnt a reggeli zsufiban.
Egy kiadósabb káromkodás után D is elindult. Neki ma iskola van még. Mivel minden bérgyilkosnak van egy tökéletes, megingathatatlan háttér kell Dnek el kell végeznie egy iskolát. Jelenleg még csak az érettséginél tart, de a tudása már bőven túl mutat azon.
Amíg D élvezte minden napjai ismétlődését a nővére egyre mélyebben ásta magát a Szervezet ügyeibe. Nem minden az ami a tejfelben látszik.
Sikerült kideríteni, hogy a Szervezet gyilkosai közül csak ők alkotnak testvérpárt. Csak neki kellett gyermek koruk óta az Intézetben lakniuk. Hihetetlen mennyiségű egészségügyi adat van róluk. Xről talán több mint Dről, de ez nem normális.
Z aggódva figyelte, hogy X napról napra és éjről éjre, csak a lemezek feltörésével foglalkozik. Ha nem pihen hamarosan csak egy halvány másolata marad ön magának. Ez az egész helyzet teljesen meg fogja őrjíteni. Még bámulta volna a lányt, de megszólalt a csengője. X olyan riadtan nézett hátra mint egy halálos csapdába esett vad.
– Csak Free az! – nyugtatta meg Z a lányt.
Ajtót nyitott, és mint ha a vadabbik énjével nézett volna szembe. Zöld szeme élesen vizslatta a vele szemben állót. A másik is éppen így viselkedett. Kihúzta magát, idegesen rángatta egyik lábát. Míg az ajtóban álló, csak csendesen hátrébb állt, hogy a most érkező be tudjon lépni a lakásba.
– Testvér, – huppant le az egyik fotelba az érkező. – semmit sem változott a begyöpösödött ízlésed.
– Ó, kösz! – morogta Z. – Mi újság Free?
– Semmi. Ma találkozom D-vel.
– Miért? – hökkent meg Z.
– Csak annyit mondok el amit feltétlen tudnod kell. – sóhajtott Free. – A Szervezet most telj pánikban van. A vezetők azt feltételezik, hogy valaki a felsőbb vezetésben mozgatja a szállakat. Pedig ha tudnák ki az? – nevetett a fiú. – Nah, szóval. – vette komolyabbra a hangját. – Jobb ha X nem tör be többet a rendszerbe. Túl veszélyes. Te meg jobban teszed ha nem hanyagolod a munkád. Azt pedig jegyezd meg, hogy D még mindig csak egy dróton rángatott baba. Nem tud semmit arról, ami valójában történik. Hoztam valamit ami X-nek nagy segítség lesz. – benyúlt az ige zsebébe és két kisebb borítékot nyújtott át Z- nek. – Az egyikben vannak a lemezekhez a kódok. A másikban egy doktor neve. Kelleni fog. – mosolygott bátorítóan.
– De te még ennél is többet tudsz. –morgott Z.
– Bizony! – nyalta meg a szája szélét Free. – De többet nem mondhatok. A megbízóim nem engedik.
– Kik azok?
– Ne légy kíváncsi öcskös. – mosolygott Free. – Mindent megtudsz ha eljön az ideje. – állt fel Free és indult is az ajtó felé.
– Nem maradsz ebédre bátyó? – lepődött meg Z.
– Ó, szívesen maradnék, de randim van. – kacsintott a fiú. – Majd legközelebb! – lépett ki az ajtón.
– Igen. Majd legközelebb! – sóhajtott a csalódott Z.
A két kis borítékkal elindult X – hez. Oda adja neki a kódokat mielőtt a lány teljesen beleőrül a lemezek feltörésébe. De ahogy ment fel a lépcsőn a két boríték között észre vett egy kisebb lapot. A bátya kézírása, de már megint olyan ködösen fogalmaz.

Ne add fel! Közel jártok, de légy óvatos. X nem mindig marad ilyen nyugodt.