Ekkor kél bennem a fájdalom,
Ekkor suttog fülembe egy száj,
Ekkor lesz fejem emlékek otthona,
Ekkor boldogan nem lennék magamnál…
…ha nem muszáj.
Mintha torony csúcsára szúrtak volna,
Szétrepedek, a sejtjeim összevesznek.
Lerágott körmeim a falon szikrákat vetnének,
Ha bogarak rágnának, HA lennének olyanok…
…amik megtört embert esznek.
Bántottak a szavai annyiszor,
Ahány heg van a nyelvemen.
Kért engem és én bántottam annyiszor,
Ahány apró lyukat ütött a szívemen…
…de valamiért szeretem.
Hiányzol, Te, vad mosoly!
Tudom, hogy csak a gyenge ordít magának,
De gyenge vagyok az érintést feledni
És a közös múltunkból bolondot csinálni…
…hát engedek és búcsúkönnyet adok
…..nak. (a név rejtett)
2 hozzászólás
Kedves Petrucci,
egész jó… többször elolvastam, kicsit komor a bogarakkal nekem.
Muszájt elírtad…
Szeretettel Irén
Tényleg elírtam, köszönöm! És az értékelést is. 🙂