Vízesés13

A liftben megnyomta a hármas gombot, nekitámaszkodott a fülke oldalának, és végigfutott a gondolat fejében nem telefonált Ágnesnek jó kis buli lesz kilátásban amikor majd felhívja. Pedig meg kell tennie, és menteni ami menthető. Ezzel a gondolattal együtt állt meg a lift. Kilépett, és ódalgott az iroda felé. Belépett, a kulcsait az asztalra hajította, egy köszönésfélét odamormogott, a titkárnőnek. Bea feltekintett, visszaköszönt, és megállapította, ma jobb lesz laposkúszásban maradni, mert harapós kedvében van a főnök.
Attila leült az íróasztala elé, kicsomagolta a reggelit, már nem is tűnt olyan gusztusosnak, mint az imént, a pult mögött. Az egyik húsos táskába beleharapott, a másik kezével ügyeskedte letekerni a kupakot a tonikról. Száraznak érezte az ételt, úgy érezte, ha nem kortyol azonnal egyet az italból megfullad.
Igen ám, de olyan ügyetlenül csinálta, a flakon kikeveredett a kezéből, a kupak maradt csak benne.
Mindent elöntött ami az asztalon volt. A másik húsos táska szépen felszívta az üdítőt. Talán egy kortynyi maradt az üvegben.
-A francba! – hördült fel. A szájához kapta a maradékot, kiitta, az ételt pedig behajította a szemetes
kosárba.
-Bea!- kiálltotta. Keressen legyen szíves valami törlőrongyot, vagy valami izét, amivel fel lehet itatni ezt az asztalra kifolyt löttyöt. Hogy lehet ilyen idétlen kupakot rátenni? Még véletlenül sem ismerte el, hogy kellett volna használnia mind a két kezét.
-Jövök már, jövök!-szólt oda Bea, és már hozta is a kendőt.
-Mit csinált főnök?-kuncogta el magát.-de a mosoly hamar az arcára fagyott.
-Nem látja? Ne gyerekeskedjen a kérdéseivel.
-Jól van no, már mindjárt nyoma sem lesz.-nézett a szemüveg mögül, majd a feje fölött egy enyhe grimaszt vágott.
Amikor minden rendeződni látszott, nyúlt a telefonért, de még előtte becsukta az ajtót. Majd tárcsázott. Türelmetlenül várakozott, olyan hosszúnak tűnt míg kicsengett a házban.
-Te vagy Ági?
-Szia, hát ki lenne? Jé, előkerült az elveszett ember?
-Szia! Ne hülyéskedj, már alig vártam, hogy halljam a hangodat.- próbálkozott be.
-Ügyes, ügyes vagy, én azt hittem már enyhe alkohol mérgezésben fekszel a klinikán, egy törölközővel a homlokodon. Engem itt halálra rémisztenek az események, te pedig eltűntél, mint a kámfor.
-Miféle események rémisztenek halálra?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Ne örülj, nem elrabolni készül valaki, de hogy leselkednek rám az biztos. Az éjszaka… és belekezdett a történetbe. Amikor végzett, síri csend volt a vonalban. Éppen rá akart kérdezni, hogy már csak az éterbe beszélget egyedül, amikor nevetés hallatszott a vonal túlsó végén. Össze is rezzent hirtelen-
-Micsoda? Leskelődik, valaki utánad? Ági te meg vagy hibbanva! Egyáltalán kitetted már a lábadat onnan, hogy esetleg valaki elhatározta, ezt a lány ijesztgetni fogja?
-Hallom mennyire komolyan veszed a dolgokat. Nem, nem voltam még mutogatni magam, főként nem szexi cuccokban ha tudni szeretnéd, viszont ez akkor is megtörtént az éjszaka, és a frász van rajtam.
-Mi lesz, ha kilépsz? Gyásztáviratot fogok kapni?- igyekezett komolytalankodni.
-Attila ez nem vicc! Nem vagyok gyáva, csak elesettnek érzem magam. Az ápolónő is megkérdezte nagy aggódó tekintetek közepette, hogy mennyi krimit nézek? Milyen kedves. Legközelebb nekem is hoz majd valami tablettát. Dili dokis tablettát.
-Talán már egész Németország tudja az éjszakádat, vagy még csak a falu lakosai?
-Oké, rendben! Az újságba sem tetettem még bele, de…! Hagyjuk is ezt, még élek, számolgatom rá érő időmben, mennyien néznek bolondnak, Te pedig, ha kinyírnak, számold majd össze, mennyien fújják az orrukat papírzsebkendőbe a temetésemen.
-Te tényleg megbuggyantál Ági.-nézett maga elé.
-Nem…csak félek…!-halkult el a hangja.
-Figyelj rám! Zárkózz be jól. Ma este hagyd annyira felhúzva a redőnyt, hogy kiláss rajta. Beszéld meg a családdal, hogy ha éjszaka megtörténik újra a dolog, telefonálni fogsz, és azonnal menjenek át hozzád. De szinte biztos vagyok abban nincs semmi, túl dramatizálod a dolgot. Nyugodjál meg!
Rendben, igyekszem nem gondolni a történtekre, azért bátorkodom megkérdezni, az Úr, elérhető este ha bármi történik? Vagy ne zavarjam sörbe mámorosodó kedvesemet?-kérdezte enyhe iróniával.
-Hívjál persze, csak lehetőleg záróra után.- heccelt vissza.
-Tudod jól milyen ritkán járok el. Amúgy is ma kezdődik a tánc. Miután leteszem a kagylót, megyek a laborba elkezdem a kísérlet előkészületeit. Az új kollegina bemutatásáról egy szót nem szólt. Minek? Amúgy sem tudja, kit varázsol oda Laci.
-Én most elmegyek kocogni egyet, a közeli parkba, a néni még visszaaludt.- búcsúzkodott Ágnes!
-Rendben, vigyázz magadra, este beszélünk.
A vonal megszakadt, Ági letette a telefont. Maga elé nézett, arra gondolt, szegény lány halálra rémülhetett. A bizonytalanság érzete ott kint idegenben jobban felszínre tud törni. Szerencsére talpra esett nő, meg fogja találni a megoldást, a közvetlen segítséget, amennyiben szükséges.
Lassan felállt, hóna alá kapta az iratokat, még oda szólt Beának a laborba indul, majd csak valamikor három óra körül ér vissza. Ma senkivel nem tud beszélni, esetleg holnap. Gondolatai már máshol jártak. Eljött hát a nagy nap! A kék kosztümöst hozza magával Laci? Ejnye! Micsoda gondolatok?-igyekezett rendre utasítani saját magát.