Halak fényárban úsznak
lefelé a tükörszínű vízesésben
végtelenített hömpölygéssel.
Miközben sült lazacok
szárnycsapásai súrolják
nevetéseikkel az égboltot.
Peruban pertut isznak
a csillagok, s teáznak
napi tizenkétszer legalább
az élet letérdelt, és
új falakat húznak fel
emberekből
az agyhalott gazdagok.
Nem vagyok jól!
Pedig vagy hányszor
megígérték a zárszót a
zászlót lengető angyalok.
Két kóbor cowboy hintázik
egy ismeretlen öt menetben
győzött az igazság ez
pimaszság,
reggelig bábú vagyok, s
utána megint,
hibázok, megázok
fejben vitázok,
magammal…
és terem tő, lágy
szívű meleg nő
lábam között
mozog ered, s nő
az eredendő
gonosz.