Fenn az égen fényes, színes görbe,
lábánál kincset keres egy törpe.
Kezében egy piros kávésbögre,
barátait várja délután ötre.
Míg ide szánkózik a törpsereg,
unalmában megijeszt egy egeret,
és miután ezen törpöset nevetett,
felmérte a kincset rejtő terepet.
Mikor megérkeztek a pajtások,
kezdetét vették az ásások,
a jobbra-balra lapátolások,
görnyedt hátú, fáradt szuszogások.
Naphosszakat ástak egyre mélyre,
mélyre, mélyre, s még mélyebbre,
jobbra-balra, lefelé és felfelé,
de a kincses ládikát nem lelék.
Egyszer aztán kiállt egy piciny törp:
˝Jajj, nekem, jajj, az ásókám eltört!
Nem látom jól: láda ez vagy rög,
melybe az ásom beleütközött?˝
Ováció veszi körbe a törpét,
kinek ásója a kemény ponthoz ért.
Egy gödörhöz szalad a törpenép,
szíve mélyén mind kincset remél.
Meghatódottságukban könnyeznek,
kendőket kutatnak a zsebekben.
˝Ünnepi fogás lesz ma az ebédhez.˝
Örvendeznek előre a medve bőrére.
Kisvártatva kipakolták a szelencét,
s mindenki nagyra tátotta a szemét.
Nagy nehezen kinyitották a fedelét,
és a környéket elöntötte a fény.
Megpillantva az ékes gyönyört
hangosan örvendezett minden törp:
˝Lesz most már az ebédhez málna szörp!
Mi több, építünk egy egész Szörpöbölt!˝
Fáradtan de vígan hazaindultak
elmesélni a nagy hírt a családoknak.
Este mosolyogva az ágyukba bújtak,
s álmukban újabb kincseket kutattak.