Ha mást is mondasz majd…
Nem érdekel…
Néma a fotel, halkabban nyikorog az ágy,
Penészként terjed a csend.
Ujjammal forgatom a mutatót,
Abban hiszek, hogy majd tudja a dolgát,
Csak még mozgatni kell…
Szándékosan gyötör az Órák Hercege,
De visszaadom neki, mikor feléledek.
Ha mást is mondasz majd…
Nem érdekel…
Gyógyírt folyatnál véremben,
Ősi példákkal tömnéd a fejem,
S elhitetnéd, hogy a kíntól megőrültem.
De jól vagyok, csak bujdosok egy kicsit.
Azt talán lehet…
Ha mást is mondasz majd…
Nem érdekel…
Tudom, ha nem figyelek, intő szavaiddal
Leitatsz, s mire felébredek, már utálni fogom
A szerelmet.
Nem hiszek senkinek, főleg neked nem,
Te alattomos és rejtőzködő egyveleg…
Ha mást is mondasz majd…
Fojtogató Ember-lélek,
Sosem fogod tudni,
Hogy milyen is a hiányérzet…
8 hozzászólás
Uhh. Durva… és egyben gyönyörű. Grat!
Üdv, Jodie
Nagyon jól írsz (a többit is olvastam.) Ritkán járok, és most találtalak meg. Egy kérdés, ami az írásaidon túl izgat: a Petrucci névnek van-e köze John Petruccihoz, a Dream Theatre zseniálisan virtulóz gitárosához?
Üdv.: aquarius
Köszönöm Jodie, örülök, hogy újra benéztél hozzám!
Aquarius!
Köszönöm a véleményezést és a betekintést. A kérdésedre válaszolva: nagyon ráhibáztál. John Petrucci nyomán vettem fel ezt a nevet, mert szeretem a játékát és az ötleteit, hangulatait, mellékesen én magam is progresszív zenét művelek.
Üdv Petrucci
Durva, de jó! Gratulálok hozzá! Nagyon jók az írásaid.
Köszönöm az elismerést Mishu!
Lehet, hogy durva, de szerintem sok ember ezt érzi, ha hirtelen elveszít valakit…
Az egyén saját lelke, gondolatai keményen gyötrik, s olyankor nem hisz bennük…
Üdv: Petrucci
Én is átéltem már, nagyon is fájt. Olvasván az írást együtt tudok érezni a lírai énnel! Tulajdonképp ezt vedd elismerésnek! Letargikusan jó vers.
Van valami olyan belső lüktetése ennek a versnek, ami teljesen "átmossa" az embert.
…
Letaglózó.
Gratula.
Poppy
Köszönöm szépen a hozzászólásodat, Poppy.
Már régen olvastam magam is és meg kell mondjam, kicsit megdöbbentett. 🙂