Árad belőlük a boldogság, az életöröm, és bár már férjes asszonyok, még ott ólálkodik bennük a kamasz.
Lánynapot tartanak, ami annyit tesz, hogy kávézgatva locsifecsiznek.
Edit még csak tervez kisbabát, Nóra már a nyolcadik hónapban van. Ennek megfelelően egyenes háttal ül és olykor pocakjára téved simogató keze.
Edit épp azt meséli, hogy "lehet", de még nem biztos, ám bizonyos jelek arra mutatnak. Reméli, nemcsak képzelődik, mert annyira szeretné.
– Elkísérlek a buszig – ajánlja fel Nórának – úgyis beugranék egy tesztért a gyógyszertárba.
– Lesz, ami lesz, most már tudni akarom mi lesz! – kuncog.
Nóra szemében megcsillan a mindig is ott bujkáló huncutság.
– Hadd menjek én! Léci, léci léci…….
Edit nevetni kezd és homlokát a kirakatüveghez nyomja. Már csuklik a nevetéstől, de azért próbálja figyelni a jelenetet.
Nóra pingvinként bekacsázik a gyógyszertárba és kér egy terhességi tesztet.
Az idős gyógyszerész belesápad a kérésbe és nem állja meg, hogy meg ne jegyezze:
– Véleményem szerint azzal már elkésett a kisasszony.
A "kisasszony", aki egy asszonygyerek, azt dúdolja:
– Lesz, ami lesz, most már tudni akarom mi lesz!
A teszt
Szerző: szusi
21 hozzászólás
Kedves szusi!
Szeretném, ha kialakulna legalább kettőnk között az elemző, hibákat feltáró hozzászólás – én is szeretnék olyanokat kapni -, és maximálisan belekötök az írásodba.
Elütés: Had menjek én! – hadd
Az „Edit épp azt” kezdetű mondatban két „de” van.
Szóismétlés: a „már”-ból nagyon sok van (6db), néhányat érdemes más szóra cserélni és három „hogy” van viszonylag közel egymáshoz.
Gratulálok, nagyon aranyos a sztori és finom, mosolygós csattanó. Értékéből semmit sem von le ez a pár nyelvtani nüansz. Megérdemli az ötöst.
László, neked tökéletesen igazad van. Ha lehet rá magyarázat, akkor az az, hogy szatírát általában úgy írok, ahogy beszélek és az, közel sem irodalmi. Természetesen megfogadva tanácsaidat és észrevételeidet, irodalmilag is élvezhető formára fogom változtatni és köszönöm, hogy a javítgatásomra is szántál időt.
Levontam a tanulságot: ami szóban fel sem tűnik, az írás igen.
jav. , az írásban, igen.
Fűűűűűűűűhhhhhh.
László, a "pinvint" te sem szúrtad ki! Remélem jön antonius és még kockásabbra vagdal!
Na ez jó! :-))) Most nekem is eszembe jutott valami :-))) ideje lesz leírnom:-))) nem semmi lesz az tuti 🙂
Tetszik ahogy írsz!
Barátsággal panka!
Jaj de jót nevettem a végén!:)
Az elütések nem zavartak, hiszen nem vers, hogy elfedi a rímet meg hasonlók.
Azért észrevettem ám őket!:)))
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Örülök, hogy megnevettetek Fél-X. Nem olyan könnyű az, ha valaki már próbálta, az tudja.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szia Szusi!
Ez nagyon helyes történet. Szeretem az ilyen egyperces, humoros írásokat. 🙂 Jót mosolyogtam az ötleten, hogy nagy pocakkal kér terhességi tesztet. 🙂 Kérek még ilyeneket. 🙂
Ha nem bánod, néhány apróságot én is jelzek, hogy még szuperebb lehessen a novid. Ha nem szeretnéd később, hogy ezt tegyem, szólj!
"- Elkísérlek a buszig – ajánlja fel Nórának – úgyis beugranék egy tesztért a gyógyszertárba." Úgyis elé kell egy vessző. 🙂
"Nórának megcsillan a szemében " Picit magyartalan. Nóra szemében megcsillan – így jobb lenne.
"Edit nevetni kezd és a homlokát a kirakatüveghez nyomja." Homlokát elé én nem tennék névelőt.
Ella, gondolom, nem véletlenül van választás: kér kritikát vagy nem kér. Aki kér, az akár kaphat is. Én mindig megköszöntem. Ha hibára vonatkozott, azt javítottam, ha egyéb megjegyzést, vagy megállapítást tartalmazott, akkor válaszképp leírtam a saját verziómat. És, így a jó! Nekem. Ha valaki javítgat az még megtisztelőbb, mert azt jelenti, hogy „érdeklem” és segíteni szeretne. Egy írogató számára pedig nem lehet előbbre sorolt szempont az érdeklődésnél. Még a saját egója sem, mert akkor beleragad a „ pocsolyába”, kicsibe vagy nagyba. Nem véletlenül nem javítottam ki a nyilvánvaló hibákat, eddig. Azért, mert lehet még benne, ahogy lett is. Tanulság is van: a hétköznapi szavaimat valamelyest „irodalmiasítanom” kell, és sokkal jobban kell figyelnem a helyesírásra, központozásra. Tudomásul kell vennem, hogy nem jópofa történeteket mesélek baráti társaságban, hanem azokat le is írom, ami nem ugyanaz. Köszönöm, hogy erre felhívtátok a figyelmem.
Jogos az észrevételed. 🙂 Csak még új vagyok az oldalon, nem tudom, itt mi a szokás. Sokszor megtapasztaltam másutt, hogy bár várják a kritikát a tollforgató társak, írótanoncok, mégis, ha megkapják, akkor megsértődnek. Ezért szerettem volna felmérni, hogy Nálad mi a helyzet, mert bántani semmiképp nem szeretnék! 🙂
És igen, amit a hétköznapi élőbeszéd, vagy akár a baráti levelezés simán elbír, az sok esetben egy novellába, az irodalomba már nem fér bele. De ez viszonylag gyorsan kiküszöbölhető, átírható az agy programja, ha van külső "kontroll", ami felhívja az ilyen bakikra a figyelmet. Ez aztán rögzülni fog, és nem vét az írótanonc már olyat. 🙂
Én is új vagyok, ha nem is annyira, mint te. Egyszerű a képlet: aki megsértődik, azt hagyni kell. Eddig igazából azokra az írásokra koncentráltam, amelyek valóban tetszettek és ennek hangot is adtam. László külön is kérte a kritikát. Jelezte, hogy alapvetően azért jött ide. Innen vettem a "bátorságot" ahhoz, hogy azt megtegyem, még akkor is, ha az enyémekben ezerszer több "hiba" van és korántsem írok olyan jól, mint Ő. Akkor és ott, mint olvasó szólaltam meg és ha csak egy minimálisat is segíthettem, megérte.
Teljesen jó, hogy olvasóként véleményeztél. Nem a kritikai hangvételed szerettem volna ott kritizálni, a megjegyzéseim sokkal inkább szóltak Lászlónak, semhogy Téged húztalak volna le. De már látom, elhamarkodottan, átgondolatlanul reagáltam ott. 🙁 És biztos, hogy segítetted. Mert minden építő jellegű hozzászólás segít az írónak, akármilyen apró bakira is hívja fel a figyelmet. Úgyhogy szerintem ezt a hozzáállást, véleményformálást nyugodtan folytasd. 🙂
Ella, a világon semmi baj nem volt az ottani véleményeddel. Nem engem bíráltál, hanem csak a saját véleményedet írtad le. Ez teljesen normális. Egy dologról nem feltétlenül gondolunk azonosat és az egyáltalán nem baj. Te úgy érezted, én meg máshogy. László meg kapkodhatta a fejét, de hát ezért jött, nem igaz?
Ha meg valamire azt írom, hogy ÉN úgy írnám, az csak egy megállapítás, semmiképp sem hiba.
/irónikus szusi: még az is elképzelhető, hogy erény./
Oké, akkor rossz volt a vevőkészülékem, majd hangolok rajta egy picit este. 🙂
És ha van kedved, és érdemesnek tartod, az én novelláimat is lehet majd kritizálni a későbbiekben. 🙂
Szia!
Jót nevettem a történeten. Kellő mennyiségű humor, megfelelő tálalásban.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Rozália. Egy mosoly volt a cél.
Jó, életszagú, aranyos kis történet. Elképzeltem a jelenetet. Szegény gyógyszerész:))
Az apró hibákat már elmondták előttem, de azért én is találtam valamit, ami nekem kicsit zavaró: "aki egy asszonygyerek szinte".
Ezek az apróságok azonban az élvezetből semmit sem vonnak le.
Arany, örülök, hogy elolvastad és tetszett. Igazad van ebben az asszonygyerek dologban. Valahogy majd emészthetőre változtatom, ez így tényleg elég furi. A javaslatot megköszönném.
🙂 Aranyos, jót mosolyogtam, éppen rámfért, kösz.
Poppy
Ez volt a cél, Poppy és köszönöm az olvasást.
/Halkan súgom, a többi is ilyen jellegű, ha még szükséged lenne egy-egy kósza mosolyra./
Kedves Szusi!
A terhességi teszt megbízhatóságának legjobb tesztje, ha egy mindenórás kismama használja! 😀
Erre nem gondolt a patikus… 🙂
Ha a szereplőid már nagymamák lesznek, még akkor is ott fog bennük ólálkodni a kamasz! 😀
Szeretem az ilyen mosolyogtató történeteket!
Judit
Judit, milyen morbid lenne, ha a teszt, egy erősen várandósnál nem mutatna eredményt?
A kamaszság mindazoknál megmarad, akik nem veszik túl "komolyan" magukat.
Örülök, hogy elolvastad.