Jégkristály gondolatok,
Hópehely remények,
Fázós-remegős napok,
Hidegek, kemények.
Sikolyom szélszavú,
Mindenki meghallja,
Didergős mélabú,
Akárki elkapja.
Lelkemen átok ül,
Nem várok már tavaszt,
Szívem sem lelkesül,
Hiába a malaszt.
Fagyos szív
By Scherika
14 hozzászólás
Kedves Scherika!
Annyira szépen ábrázolod a hangulatot. " Sikolyom szélszavú, " Igényes, találó szavak és képek. Teljesen átjött! Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pirospipacs!
Köszönöm, hogy itt jártál és a kedves szavaid. ;D
Jaj de szép képek!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél.
Szomorú versed hangulata jól tükrözi a lelkiállapotot.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Van néha ilyen hangulata az embernek. Köszönöm, hogy itt jártál.
Didergő sorok, megfagyott szavak, és mégis izzik! Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm a kedves szavakat, és hogy olvastál.
Kedves Erika,
szépen szól versed, nagyon tetszik, és nem vagy egyedül ezzel az érzéssel…
Kedves Irén!
Szerencsére nálam ez csak rövid ideig tartó hangulat. Remélem nálad is! Köszönöm, hogy itt jártál.
Szia Erika!
Írásod meggyőzően példázza, hogy lágy szavakkal is születhetnek kemény gondolatok.
A "hópehely remények" szíven talált, mert annyira jól hoztad a reménytelenség hangulatát, hogy már ez dicséretes.
Didergető vers, az egész egy elfojtott kiáltás, de nagyon jól sikerült!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm kedves szavaid, a tél valahogy nekem összefügg a szomorúsággal, lemondással, magányossággal, ezért az asszociáció. Pedig amúgy én is látom a szépségét.
Szia!Szomorú vers, de nekem tetszik.
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm, hogy olvastál, és a hozzászólást.