Lágyan siklani a jégen,
Hogy kezem a kezedbe érjen,
A fagyos széllel dacolva
A lelkem melegével dalolva,
Hozzád már sosem érhetek
És semmit sem kérhetek
Hatalmas vihar tombol itt benn,
Csitulásra reményem sincsen.
Óriási ez az energia,
Nem szabad elszabadulnia,
A kilátástalan helyzetekben,
Ezzel az erővel a kezemben,
Nem lesz előttem akadály,
Nem győzhet le semmilyen király,
Senkinek be nem hódolok,
Ilyen vagyok, ilyen konok.
A világot körbe fogom járni,
Történjen ezután bármi,
Megélek majd ezer csodát,
Olyat, mit csak kevés ember lát.
4 hozzászólás
Gyönyörű, szenvedélyes, sodró lendülettel. Kívánom, hogy megtaláld a magad csodáit!
Üdv Era
Hát nagyon jó vers:)Azt hiszem ebben minden benne van,társ,érzelem és vágyak!Gratulálok
Köszönöm az érdeklődést, értékelést, és a jókívánságokat nektek 🙂
Energiaval teli, magaval ragado vers. Jo volt olvasni!
H.