Leszáll a füst.
Szédülök bele a ködbe,
De még feldereng
Csuklyás alakodból
Üvöltő farkasarcod,
Vérvörös csíkkal
Keresztbemetszett
Fejednek
Torzuló lázadása,
Késed
Hasító futása
Utáni vértenger
Illata,
Fulladó
Emberek
Utolsó
Lehelete,
S indián őserejével
Felajzott tekinteted
Féktelen
Vágtája
A lényteleneken.
Leszáll a füst.
Elérsz hozzám.
Fülembe üvöltöd
Máglyahalált
Kívánó fekete éneked,
S húsomba mélyeszted
Vérző fegyvered.
Fulladok.
Utolsó leheletemre
Kigyulladó
Erő kezedben
Megragadja fejem,
S skalpomat veszed.
Lénytelen
Testem szédül a ködben.
Csuklyás alakod
Messze innen.
Parázsló farakás
Jöjj közelebb,
S mit hátrahagyott,
Égesd el.
2 hozzászólás
Leszáll a füst.
A szemem előtt
lepereg,
ez oldalra véset versed.
Tudatlanságom
elmereng,
mit indított el bennem, benned.
Ott voltam, nem szóltam,
csak álltam tétlenül
e sorok fölött.
Ott, éreztem, véreztem
újonan, lelketlenül
válaszok között.
Most elmondom neked azt, hogy mily érzékletesen, ‘vérzékletesen’ , művészien megírt sorok ezek, hogy csak ámulok!
Minden elismerésem!
Titusz
Köszönöm Titusz, nagyon meghatottak kedves soraid, versbe fűzött véleményed!
Örülök, hogy átadhattam valamit, és elindithattam Benned valamit, ennél nagyobb elismerés nincs is! Köszönöm!