A költözés

A néni nagy nyikorgással kinyitotta a kamra ajtaját és kirángatta a kiskocsit az udvarra. Lassan elhúzta a lakás bejáratig, de itt elakadt, a küszöb magas volt. Gyenge volt már az emelgetéshez, hát otthagyta a bejárati ajtó előtt. Szép lassan nekilátott pakolni. Először a paplant és a párnát bugyolálta be egy ütött kopott plédbe, majd a papucsát keresgélte, de a lábán volt, na rajtam is maradhat, gondolta, jó idő van. Csak ez az udvar hűvös, nem talál be a nap.

Nagy belsőudvar földszinti kis lakása volt az övé. Körbe, körbe egyemeletes, gangos nagy lakóépülettel. Valamikor talán a millennium évei körül építhették, azóta tucatszor renoválták , átépítették, összenyitottak két belső udvart. Két végén hatalmas kapukkal, rajtuk egy egy kicsi kapu kopogtatóval.

A szoba konyhás kis lakás régi, ütött kopott bútorokkal van megrakva. A sötét dohos szagú hatalmas szobában nagy a rend és a tisztaság, Az öreg sok évet megélt tárgyak szépen elrendezve katonás rendben álltak. Az ablak mellet egy fehér vénséges gyerekágy állt, már csak emlékként, ebben nőttek fel a gyerekei. Szekrényajtó nyikorgott,a néni csoszogott , hol a szobába, hol a konyhába, szép lassan meggondoltan pakolt. A kiskocsit magasra púpozva megrakta a mindennapok használati tárgyaival, hálóing, fésű, ruhakefe, pulóver, otthonkák, az orvossággal , a fényképekkel teli doboz. Egy zsineggel rögzítette, és indulásra készen állt. Hazaindult az édesanyjához, hiszen várja már , biztosan meg is főzött. De jó lesz végre hazaérni! Gondolkodott, hát éppen ideje is hazamenni, hiszen már nem is emlékszik mikor jött el. Valahogy nem akarózott elindulni, nem is tudta merre induljon. Várt. Várta a fiát, aki segít.

Ekkor jött le az emeleten lakó fia, hogy megnézze a Mamát, és vacsorát adjon neki, majd lefektesse és bezárja az ajtót, nehogy éjszaka kijöjjön és eltévedjen.

-Hát hova készül Mami ? kérdezte.

-Haza, az anyámhoz. felelte a Mama.

– Na , akkor induljunk. mondta a fia nagy szeretettel. Megfogta a Mama kezét, és a kiskocsit húzva kiballagtak a főutca felőli nagykapun , és az egész épülettömböt megkerülve visszajöttek a hátsó utcai kapun, szép lassan megálltak az udvari lakás ajtaja előtt.

– A Mama nagy sóhajjal csak ennyit mondott: -Tudod fiam, a legjobb itthon !

Szép komótosan lepakolták a holmit,mindent visszaraktak a helyére, a Mama megette a vacsorát, és boldog mosollyal befeküdt az ágyába. Olyan jó volt odahaza, gondolta.