A néni nagy nyikorgással kinyitotta a kamra ajtaját és kirángatta a kiskocsit az udvarra. Lassan elhúzta a lakás bejáratig, de itt elakadt, a küszöb magas volt. Gyenge volt már az emelgetéshez, hát otthagyta a bejárati ajtó előtt. Szép lassan nekilátott pakolni. Először a paplant és a párnát bugyolálta be egy ütött kopott plédbe, majd a papucsát keresgélte, de a lábán volt, na rajtam is maradhat, gondolta, jó idő van. Csak ez az udvar hűvös, nem talál be a nap.
Nagy belsőudvar földszinti kis lakása volt az övé. Körbe, körbe egyemeletes, gangos nagy lakóépülettel. Valamikor talán a millennium évei körül építhették, azóta tucatszor renoválták , átépítették, összenyitottak két belső udvart. Két végén hatalmas kapukkal, rajtuk egy egy kicsi kapu kopogtatóval.
A szoba konyhás kis lakás régi, ütött kopott bútorokkal van megrakva. A sötét dohos szagú hatalmas szobában nagy a rend és a tisztaság, Az öreg sok évet megélt tárgyak szépen elrendezve katonás rendben álltak. Az ablak mellet egy fehér vénséges gyerekágy állt, már csak emlékként, ebben nőttek fel a gyerekei. Szekrényajtó nyikorgott,a néni csoszogott , hol a szobába, hol a konyhába, szép lassan meggondoltan pakolt. A kiskocsit magasra púpozva megrakta a mindennapok használati tárgyaival, hálóing, fésű, ruhakefe, pulóver, otthonkák, az orvossággal , a fényképekkel teli doboz. Egy zsineggel rögzítette, és indulásra készen állt. Hazaindult az édesanyjához, hiszen várja már , biztosan meg is főzött. De jó lesz végre hazaérni! Gondolkodott, hát éppen ideje is hazamenni, hiszen már nem is emlékszik mikor jött el. Valahogy nem akarózott elindulni, nem is tudta merre induljon. Várt. Várta a fiát, aki segít.
Ekkor jött le az emeleten lakó fia, hogy megnézze a Mamát, és vacsorát adjon neki, majd lefektesse és bezárja az ajtót, nehogy éjszaka kijöjjön és eltévedjen.
-Hát hova készül Mami ? kérdezte.
-Haza, az anyámhoz. felelte a Mama.
– Na , akkor induljunk. mondta a fia nagy szeretettel. Megfogta a Mama kezét, és a kiskocsit húzva kiballagtak a főutca felőli nagykapun , és az egész épülettömböt megkerülve visszajöttek a hátsó utcai kapun, szép lassan megálltak az udvari lakás ajtaja előtt.
– A Mama nagy sóhajjal csak ennyit mondott: -Tudod fiam, a legjobb itthon !
Szép komótosan lepakolták a holmit,mindent visszaraktak a helyére, a Mama megette a vacsorát, és boldog mosollyal befeküdt az ágyába. Olyan jó volt odahaza, gondolta.
20 hozzászólás
Szia !
Istenem, az öregség mennyi-mennyi szívszorító történettel párosul. Megható az írásod.
Szeretettel:Marietta
Igen Selanne az öregség olyan furcsa világ, amire csak elérésekor ébredünk rá. Köszi az olvasást. Szeretettel Ibolya
Kedves Ibolya!
Egészen fantasztikus, hogy milyen jól írtad meg ezt az egyszerű kis történetet!
Az olvasó előbb csodálkozik a pakoláson, és az uticélon. Aztán izgul, hogy mi lesz a nénivel, hiszen tudja már, hogy "nem lehetséges" amit akar.
Aztán megkönnyebbül, amikor megjön a fia, aztán kíváncsian várja, hogy hová is mennek. Aztán szomorú a néni miatt, és mulatságosnak is találja a megoldását a "nagy utazásnak".
Szóval egy egész érzelmi hullámvasutazást él át, amíg elolvassa az alkotásodat.
Gratulálok!
Judit
Én csak bemásolnám Judit szavait 🙂
Köszönöm Judit és Laura, hogy olvastatok. Az öregség csak úgy jó, ha van szerető család.
Szeretettel Ibolya
Nagyszerű írás. Kitetszik belőle az empátia, a szeretet az elesettek, öregek iránt, ebben a mai szép világban, ahol azt mondják, : a gyermekemnek adom vissza a sok jót, amit a szüleimtől kaptam – és azután nem törődnek velük. A fiú gyönyörűen viselkedik, nagyon meghatott a megoldás…
Rendkívül tetszett!
Kedves Irén ez a történet igaz. A néni az én fiatalon elhunyt első férjem édesanyja, a fia, aki a történetben szerepel, a sógorom. Nagy szeretettel gondoskodtak a Mamáról egészen a haláláig. Köszönöm az olvasást.
Tetszett az írásod, a témád, jó volt olvasni. De! Felhívnám a figyelmedet egy-két mondatodnál az állítmány hiányára. Pl. A szoba konyhás kis lakás régi, (kellene a vessző) ütött-kopott bútorokkal (van!) megrakva. …… hatalmas szobában nagy (a!) rend és (a!) tisztaság. Van még pár apró elütés, ami kis odafigyeléssel kiszűrhető lett volna. Ne rontsad el remek munkádat figyelmetlenséggel. Kár érte! -matyi
Kedves Jega,
nem gondolom, hogy matyinak igaza volt a hibák tekintetében, a névelők és a van nélkül is jó volt a fogalmazás… Számos könyvben olvastam hasonló mondatokat. A magyar nyelv elviseli az ige hiányát egy mondatban, az angollal és némettel ellentétben.
A téma és a hangulat tetszik, a megfogalmazás már kevésbé. Egyetértek matyival, vannak benne hibák, melyek odafigyeléssel kiküszöbölhetők.
Üdv: Tibor
Kedves Jega!
Érdekeset írtál, elgondolkodtatót, amibő jottányit sem von le, ha hibáztál is a gyakorlott írók szerint. A téma annyira örökérvényű, hogy elképesztő! Az már kevésbé, hogyan reagál erre a még ép elméjű környezet. Az a nem mindegy! A történeted főhőse a szerencsések közé tartozik.
Örömmel olvaslak, nagyszerűen írsz.
Milyen jó, hogy mindenki hibázik, még én is! :))))))))))
Szeretettel: ottaka
Köszönöm Matyi és Tibor a kritikát, már javítottam.
Válasz Haász Irénnek. A helyesírási szabály nem törvény. de ha valaki írásra adja a fejét, vegye úgy, hogy kötelező. Más hibája nem mentesít. Viszont minősít. Akkor, amikor botrányos módon írnak és beszélnek a – mondjuk úgy, – civilek, akkor egy írását közzétevőnek különösen vigyáznia kell/kellene. Szerintem. Egyébként a kritikám jobbító és segítő szándékú volt. Mint mindig. -matyi
Kedves matyi,
nem is akartalak bántani…!
Kedves Jega!
Ez egy roppant érdekes, fordulatos írás. Kifejezetten tetszett!
Azok az apróságok – amit a többiek említenek, mellesleg jogosak – korrigálhatóak és érdemes is lenne javítani, mert értékes, remek alkotás.
Üdv
((Zoli
Kedves Prince köszönöm, hogy olvastál. Matyi által észrevett hibákat már régen javítottam. Üdv Ibolya
Délelőtt, amikor olvastam az írásodat, akkor még benne volt. Most nem olvastam újra, csak azon csodálkoztam, hogy a délelőtti hsz.-met elvitte a cica. Gondoltam: Na, akkor leírom újból…
Üdv
((Zoli
Kedves Irén és Ottaka köszönet az olvasásért és a meleg szavakért. Nem vagyok gyakorlott író, amikor visszaolvastam magamnak, nekem helyesnek tűnt, de az még nem jelenti, hogy az is. Nem sértődök meg a jobbító kritikákon, hiszen azért is jöttem ide, hogy tanuljam az írást. Szeretettel Ibolya
Sorra elolvastam a történeteidet. Tetszik a meseszövésed, a stílusod, és az ahogy megnyitod az emberek szívét. Gratulálok, és máskor is szívesen olvaslak.
Kedves Mistletoe, nagyon örülök, hogy tetszik. Több. mint valószínű, hogy egy srófra jár az agyunk. Üdv. Jega Ibolya