Tomphyn: A kabinod készen áll. Köszönhetően Alannisnak és a meggyőzőerejének. Sikerült egy párost rábeszélnie arra, hogy két hármas kabinban legyenek elhelyezve.
Konstantin: Végre!
Tomphyn: Semmi köszönöm?
Konstantin: Ha majd közlegény helyett más leszek, ha majd megkapom a belépési kódot – bár tudod, anélkül is bejutnék -, ha majd megtudom, hol van a kabin… talán megköszönöm.
Tomphyn: Ki vagy te? És hol van most Konstantin?
Konstantin: Az a Konstantin már majdnem 4 hete bolyong, akár a kapitány a tengeren, a hajóján kabinról kabinra.
Tomphyn: Hogy?
Konstantin: Bolygó hollandi.
Tomphyn: Kicsit merész a helyzetedet egy operával összehasonlítani.
Konstantin: A végeredmény ugyanaz, bármi történjék is. A halál.
Tomphyn: Még egyszer felteszem a kérdést: ki vagy?
Konstantin: Vagyok, aki vagyok…
Tomphyn: Ne idézgess! (feláll, és járkálni kezd) Amióta a Szövetség megalakult, bizonyos szabályok uralkodnak. Mint például a Szövetséget szolgáló hajókon is. Ilyen például a háttér-információk, pszichológiai tesztek és hasonlók.
Konstantin: Mivel a tesztekkel nem értetek el semmit, és a hasonlókat nem részletezted, úgy hiszem, a hátterem érdekelne.
Tomphyn: Látom, a régiből is maradt egy kevés.
Konstantin: A régi gyanakvásból.
Tomphyn: Az nem számít. Tulajdonképpen még a vezetéknevedet sem tudjuk. Hol születtél, mi voltál valójában… a helyzet az, hogy azt tudjuk, amit te sejtetni hagytál. Az is lehet, hogy nem is Konstantin vagy. Lehetsz bárki.
Konstantin: Azt hittem, ezt a játékot már végigjátszottuk. Amikor először idekerültem. Diána leleteit is én hamisítottam volna meg?
Tomphyn: Eltérsz a tárgytól. Tudunk valamit, amit nem cáfolhatsz meg, de a többi csak töltelék. Amit te mondtál. Vagy emlékezetből, vagy képzelőerőből.
Konstantin: Hazugságvizsgálóval akarsz letesztelni?
Tomphyn: Nem! Ha egy Diána-típusú hajón szolgálsz, és teszem azt, rendelkezel azzal a tudással, hogy lekapcsold akkor és úgy, ahogy akarod, bizony több kell a megbízhatóság kivizsgálásához egy szimpla hazugságteszt.
Konstantin: Jó, a szavamat adom…
Tomphyn: Nem. Az új szabályok értelmében agyteszten kell átesned.
Konstantin: Az agyamat nem adom nektek.
Tomphyn: Ha nem teljesíted a tesztet, egy hónapon belül, a hajót el kell hagynod.
Konstantin (nyugodtan Tomphyn szemébe): Ez esetben el kell hagynom. És így feleslegessé válik mindaz, amit eddig csináltunk. (elmegy)
Diána: Készüljünk az agytesztre?
Tomphyn: Ne! Nem fogja engedni – a marhája…
Diána: Miért mondod ezt? Még csak nem is katona. Sem kiképzést nem kapott, sem semmi mást, ami alkalmassá tenné egy ilyen hajón szolgálni, mint én.
Tomphyn: Igen, mégis amolyan szerencsehozó. Valahogy, mióta itt van, nem történt igazi baj velünk. Mármint túléltünk olyan harcokat, csatákat, amikben százezrek pusztultak el… – persze most Berkre nem gondoltam.
Diána: Mint a hajó operációs rendszere, nem hiszek spirituális dolgokban, bár alapvető pszichológiai protokollokat építettek belém. Mindezeket felhasználva kijelenthetem, hogy mindinkább morális építőeleme volt a legénységnek a földi csata előtt. Most azonban… más a vélemény. Ellenben az utóbbi négy hétben több újítás és ötlet valósult meg a keze alól, mint az összes tagbolygón együttvéve az utóbbi 3 hónapban.
Tomphyn: Őrült ötletek… üldözötteket speciális katonai feladatokra a hajókon, technológiai embargók megszűntetése, vegyes legénységek, szondahálózat a gyors kommunikáció érdekében. Mindez semmi a külön világszékhelyhez képest, ami a Szövetség központja lenne… ezek mögött az ötletek mögött egy idealista áll. Nem pedig egy pszichopata.
Diána: Ahogy kiveszem a hangsúlyodból, azt akarod, hogy a hajón maradjon.
Tomphyn: Nem. A furcsa az, hogy végig akarom nézni, ahogy meghal. Hogy mit csinál még. Rossz ember lennék? (belsőségesen odafordul Diána felé)
Diána: A kérdés nyitott. Megszeged-e a szabályokat egy ember miatt, vagy betartod, és elvesztesz egy „kabalát” – ahogy te mondanád.
Tomphyn: Úgy néz ki, elvesztünk egy kabalát…
Diána: Logikus döntés. Ha egy kiesik a szonda alól, a többi miért ne eshetne? Az anarchia első jelei lennének…