Volt rendezett őskáosz,
elemi napfogyás,
embertelen világból
született változás…
Gyümölcshozó fa volt,
bár éretlen Ádám,
bordájáról markolt
húsa Éva anyám.
Gyermektelen ácsmester,
szeplőtlenség árán
keresztfán végzett fia
áldozati bárány.
Volt, van, lesz… hogy van ez?
Van most szintetikus méz,
cukortalan cukor,
hatás nélküli gyógyszer,
fűből nyert tiszta por.
Van határtalan határ,
bűntelen bűnöző,
sok érdemtelen érdem,
s celeb, lenyűgöző…
Volt, van, lesz… hogy van ez?
Lesz még romlatlan virág
ötven év múlva is?
Lesz termést hozó faág,
iható, tiszta víz?
Vagy génkezelt eleség,
klónozott embermás,
beprogramozott idill,
és nem lesz folytatás?
Tán élettelen élet,
sorstalan a sorsunk,
s majd fogatlan fogasra
felköthetjük magunk?
Volt, van, lesz… hogy lesz ez?
17 hozzászólás
"Lesz termést hozó faág,
iható, tiszta víz? "
Hm – ez rejtély…de sajnos, ahogy manapság élünk/élnek az emberek, inkább "nem"-re szavazok (és sajnálom az unokáinkat előre :S)
Jó vers, kedves Irén – tetszett 🙂
Szeretettel Éva
Keedves Dreaming,
én is ettől félek. Köszönöm az olvasást.
Elgondolkodtató versed. Amin sokat töprengtem én is. Válasz majd a jövőben keresendő.
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt,
attól tartok, a választ mi ugyan nem tudjuk már, de az unokáinknak annál jobban beletörik a bicskája.
Ez a megbuggyant időjárás semmi jóval nem kecsegtet, és akkor még csak egy gondot említek…
Köszönöm, hogy itt jártál!
Kedves Irén!
Egy valóban elgondolkodtató kérdést tettél fel. Nagyon sokunkat foglalkoztatnak ezek a gondolatok és egyre reménytelenebbek a kilátások. Valaminek – talán nekünk embereknek! – hatalmasat kellene változnunk, AKKOR lehetne másképp. Azért én bizakodó vagyok, annak kell lenni! Igen is lesz folytatás, mert a vízre, a virágra, az emberségre, a becsületre szükség van.
Gratulálok!
Barátsággal: Zsóka
Kedves Zsóka!
optimistán bizakodunk, mert nem tehetünk mást. Olyan világméretű összefogásra lenne szükség minden téren, ami nonszensz.
Köszönöm szépen!
Ez jó kérdés! Folytatás biztos lesz, de nem mindegy, hogy milyen. Elrettentő jövőkép, csak remélni tudjuk, hogy valamivel azért szebb lesz, vagy legalább a jelenlegi helyzet fennmarad.
Üdvözlettel: Tibor
Kedves Tibor!
Mindig ezt mondjuk, mindig reménykedünk, és mindig csalatkozunk…
Én személy szerint is nagyon féltem az unokámat, mi lesz vele ötven év múlva…
De mit tehetek?
Egyenlőre annyit, hogy köszönöm Neked.
Kedves Irén!
Érbe vágóan kemény vers! Nagy kérdés! Azt jól tudjuk mi volt, a jelent érezzük a bőrünkben, nap mint nap. S, hogy mi lesz? Mos írjam azt, hogy mindig volt valahogyan? Az egy nagy igazság, csak mégsem mindegy hogyan! Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
/Nagyon szeretem a verseidet!!!/
Kedves Marietta,
mindig volt valahogyan. Amikor azt mondjuk, add istenem, hogy ne kelljen úgy megöregednem, hogy bomlott aggyal vagy nyomorékon, vagy más kenyerén élni, abban benne van, hogy nem mindegy, hogyan fogok élni, sem más, sem a magam számára.
Nem kívánom azt a jövőt, ami kirajzolódik, főleg nem a szeretteimnek.
Apró vigasz, hogy a természet még alkalmazkodik…hallottam valami új fajtáról, ami már bírja a sugárzást is… 🙁
Mindig örömmel olvaslak, akár írást, akár hsz.-t. Köszönöm!
Fogalmam sincs, hogy mi lesz, amikor nem lesz – Lehet, hogy a dinók újra benépesítik a Földet –
Elgondolkodtató a versed Irénke.
Szeretettel
Emese
Nem tudjuk még mi hogyan lesz, de érdemes elgondolkodni rajta…
Gratulálok, Judit
Kedves Emese, és Judit,
örülök, hogy olvastátok. Köszönöm a hsz.-t!
Kedves Irén!
Ezekre a versedben feltett kérdésekre mindannyian szeretnénk tudni a választ.
Talán lesz, de talán nem így, ahogyan mi ismerjük most…
Talán lesz fagytűrő virág, termést hozó fűszál, iható tisztított víz, génkezelt ember, és klónozott eleség…
Reménytelenkedjünk? Reménykedjünk!
Elgondolkodtató versed nagyon sokat mond kevés szóval!
Judit
Kedves Irén!
Lehet, hogy jobb is, ha még nem tudjuk a válaszokat. Globalizáció van, s ez sok kérdésedre már majdnem válasz. Lessük a fantasztikus irodalmat, mert ezek a fránya sci-fi írók, mint a Verne is, ösztönösen megmondják a jövőt. Érdekes fejtegetés.
Szeretettel
((Zoli
Kedves Irén gyönyörűen foglaltad versbe, amiről és egyszerű szavakkal szoktam blog bejegyzéseket írni. Már látszik az út, de hosszú lesz az még. Sok sok generáció menetel még azon végig, pusztítva önmagát. Üdv. Jega Ibolya
Kedves Judit, Zoli, Ibolya!
A feltett kérdések nem légből kapottak, jobban mondva az ötven év… ugye, milyen közeli, és hihetetlennek tűnő időpont? És mégis, a vizek rohamos fogyása, az emelkedő tengerszintek, sivatagosodás már a közeli évekre teszik a következményt: embertömegek elvándorlását, a termöterületek lecsökkenését, a harcot vízért és élelemért…A jelek erre már nem jelek – már megkezdődött és tart, csak nem figyelünk rá…még nem vág a húsunkba, de elkerülhetetlen.
Köszönöm soraitokat!