Dátum szerint január harmincegyedike. Kijelentem, hogy a kapcsolatomnak vége. Szívem se szakadt meg, mikor kimondta, hogy vége. Röhögtem az egészen. Felvázlatolta az elméletét, hogy miért nem illünk össze. Szerinte két iskolát kell végezni, hogy értelmes legyen egy ember. Hát nem röhejes?
Volt barátnője huszonkét éves létére, két fősulira járt egyszerre és komolyabb volt, mint egy harminc éves. Tehát csajok labdába se rúghattok mellette, mert ő a tökéletes nőcske. Ha nem is szőkén, de magas sarkú cipőben, kirittyentve, penészképpel…
Kérdem én, vajon miért is ő a tökéletes és nem én? Nekem csak érettségim van, de legalább nem vagyok agyoniskolázva, és így is van eszem, nem állok szóba többé pénzes emberrel. Nem éri meg, hogy rabolja az időmet…
Persze vannak belőle rendesek, akik nem csak a fenekemre buknak, hanem az eszemre is. De ez igen ritkaság. Néha fájdalmas a valóság…
Inkább maradnék képzelt beteg, amolyan hipochonder féle, csak ilyenkor ne létezzek… Nem az, hogy félek vagy valami, egyszerűen utálom, ha hülyének néznek. Két hét ide vagy oda, de legalább vége lett. Nem keres, nem szól be, ha hajam nem szőke, és cipőm sarka se hegyes!
Rájött arra, hogy neki jobb a komoly kapcsolat, mint sem egy kaland. Remélem, talál megint egy agyonra sminkelt barbiebabát, akit kénye kedve szerint változtathat, hol vörösre, hol szőkére.
Amikor meg lehull a fejéről a penész, ott lesz nagy nevetés, mert inkább hasonlít egy banyára, mint sem egy barbiebabára… Akkor majd rájön, hogy lemaradt egy jó poénról, vagy egy értelmes, „kedves”, néha hisztis, de szerethető csajról…
Addig is sok sikert kívánok neki, legyen száz elfuserált nője, de sose legyen esküvője! Maradjon remete élete, legyen főállású pap egy kolostorban.
Hirdetésem még mindig: legyen kellemes hangod, mint egy jól hangolt gitárnak, száznyolcvan magas centiméterben mérve minimum elvárás, és ez nem ámítás! A magasságodhoz még elvárás, formás fenék, és enyhe macis testalkat… Fogpiszkálók kíméljenek! Kedves legyél, szerethető! Lehetsz hisztis, de ne mentstruálj helyettem minden hónapban! Röviden ennyi. Üdvözlettel egy Eddie!
12 hozzászólás
Eddie, mintha te is inkább a külsőségekre utaznál…..
/Ráadásul olyanokra, amelyek nem is……festhetők…./
szusi nem a külsőre megyek, hanem a humorra:)
Most öntudatlanul magamba néztem: vajon megfelelnék ilyen elvárásoknak?
Nem hiszem, hogy műved elbeszélője a külsőségre utazna, csak ki meri nyilatkoztatni az elképzeléseit az ideális párról.
Ez mindenkiben jelen van, természetesen mindenki szelektál, csak sajnos van, aki ezt nem ismeri be.
Írásod jól szemlélteti, hogy csak gyakorlat által ismerhetjük meg magunkat és a személyt, akivel párkapcsolatban vagyunk vagy akarunk lenni.
Tanulságos történet, a tőled megszokott könnyed, élvezetes, de szókimondó stílusban.
Tetszett ez a kis szösszenet.
Üdv.:Tamás
Jerry nahát most tünt fel, hogy senior tag lettél:))))) grat hozzá!
pontosan, ahogy leírod arról van szó. milyen az ideális partner. naná, hogy kigúnyolom az ilyen embert, aki szőkét akar belőlem csinálni….esélytelen:) nem állna jól!
köszi, hogy olvastál
Köszönöm, szerintem nemsoká téged is szeniorrá avatnak.
Ahogy a fotódat elnézem, te szőke haj nélkül is tökéletes vagy, egy ritka szép lány, akit a "férfiállatoknak" nagyon meg kéne becsülniük.
Engem szenior taggá?:O szép lenne, attól még nagyon messze vagyok:) de köszi a bókot!:P
Szia, Eddi!
Rég' ismerlek már. Mondhatom, látható a fejlődésed. Ez a kis történet érdekes, olvasmányos. Valóban, kicsit humoros. Szépen, hibátlanu írtad, ami nagy előny. Öülök, hogy ide találtam s olvashattam.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!:)
Olyan rég láttalak erre, igaz mostanában nem volt időm alkotni:) Húh, fejlődök? de jó ezt látni leírva:)
üdv: Eddie
Nyihaha! Ez ám a kerek beszéd. Erős a képzelőkém, tehát a penészes fej betalált. 😀 Meg a felvázlatolta is. :DD Meg úgy az egész is. isisis :DDD
Grat: Hópihe
Szia!
Örülök, hogy tetszett, valszeg lesz harmadik része is a befejező:) amit még nem alkottam meg sajna:(
cupp
Megmosolyogtattál és persze el is gondolkoztattál kicsit…néha tényleg túl sok időt fecsérlünk a külsőre, aztán jön a pofára esés…de hát ilyenek vagyunk, szemünkkel látunk, amazzal meg gondolkozunk 🙂
Nos lehet lehetséges, hogy ha kevesebb időt töltene a külsővel akkor talán nem azt nézné, h milyen a barátnőjének a külseje, akkor boldog lenne..de így…. esélytelen, hiába magyarázza nekem h így meg úgy..nem veszem be:) am elismerte h az a csajszi nem néz ki jobban nála, de jobban illik hozzá 😀 ezen meglepődtem kicsit…
mindegy, nekem már más kell, nem ő 🙂