A bűn korszaka

A: Köszönöm kérdését, nincs okom panaszra, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is panaszkodom.

B: Időm, mint az óceán és szívesen hallgatom magát.

A: Rendkívüli öröm önnel beszélgetni, utánozhatatlan hallgatóság. A mai világban olyan kevesen figyelnek oda a másikra. Tegnap például… Hm, nézze csak, az az alak felénk jön. Roppant félelmetes azzal a késsel a kezében.

B: Ne is törődjön vele kedveském, inkább folytassa, kérem!

A: Tehát tegnap vendégségbe jött hozzám egy régi barátom, képzelje, szegénynek mind kiszáradtak a fái… Ez a fura késes, mintha kifejezetten minket akarna boldogítani azzal a fene nagy pengéjével.

B: Tudom, miről beszél, az én szomszédom kertjében is egy fa, ha megmaradt idén.

A: Az is több a semminél. Ma reggel teát készítettem, és ha hiszi, ha nem, pont egy kanál cukor volt már csak a csomagban. Pontosan egy, de én nem estem kétségbe, fiatalkoromban mindig keserűteát ittam, így régi emlékeim ébredtek fel bennem reggeli közben. Ej, nem jó, ahogy ez az idegen a nyakunkba liheg. Na szóval, azért volt már csak olyan kevés cukrom, mert tegnap este süteményt sütöttem.

B: Á! Szóval annak az illatát érzem huncutul kiszökni a táskájából. Már akartam is kérdezni, hogy mi ez a csodás íz a levegőben?

A: Ez csak egy egyszerű sütemény. Örömmel megosztanám önnel a receptet, csak sajnos nehezemre esik részletesen felidézni, mikor ily fájdalmak lepnek el, ez a kés, amit az imént szúrt az uraság a hátamba, igencsak megnehezíti a koncentrálást.

B: Meg tudom érteni, de ne sopánkodjon, nem tudnám megbocsátani magamnak, ha miattam bármi gondja lenne.

A: Igazán köszönöm. Ritka az ilyen önzetlen ember. Én meg csak ömlesztem magára a bajaimat. De hát mindig van valami. Most is a vérnyomásom rendetlenkedik, és ez a nyílt seb, amelyből, mint vízesés, ömlik a vérem, az sem tesz jót neki.

B: Az ember pedig csak akkor megy orvoshoz, ha muszáj. Azt hiszi, hogy én egyből oda rohanok a felmetszett hasammal? Jól is néznék ki.

A: Figyeljen oda az egészségére, könyörgöm, ki tudja, honnan szedte azt a tőrt.

B: Azt hiszem, le kell ülnöm, szédülök.

A: Üljünk le, míg haláltusánkat vívjuk és kérem, nézze el, hogy beszédem nem kristálytiszta, már alig kapok levegőt. Ha már így leültünk, megkínálhatom egy kis házi készítésű süteménnyel?

B: Kérnék szépen. Nagyon finom. Mennyei. Hová szalad a fiatalember? Őt is megkínálhattuk volna.

A: Felgyorsult a világ. Megváltozott. Hiába, fiatalság, bolondság.