Bennem él az árnyak lánya,
éjszakádnak kínzó vágya…
Én leszek az igazságod,
Gyötrő, sötét valóságod!
Szenvedéllyel betakarlak,
újra és újra akarlak…
Vagyok fojtó elevenség,
szorongató idegenség.
Árnyszerelmem vágyat fakaszt,
s hideg, rideg fagyot áraszt.
Véget ér majd a lázálom.
hajnal pírja lesz halálom.
8 hozzászólás
Szép ritmusú, egyedi hangulatú vers, az odaillő befejezéssel.
Kedves Csaba!
Szereintem a Te verseidnek is meg van a maga egyedisége.
Köszönöm, Judit
Szép allegorikus vers.
Kedves Zsanett, nagyon köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel, Judit
Juditkám,
versedből leszűröm a tanulságot, és sohasem fogok vágyálmokat szőni senkiről, ígérem… versed nagyon meggyőzött arról, hogy nem érdemes…!:)))
Kedves Irénke!
Remek hozzáállás!
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Szép, kicsit szomorú vers.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Szomorú, mint jómagam…
Köszönöm, Judit