Olyan rossz, amikor rájön az ember, hogy a szerelem mégsem olyan egyszerű.
Hogy hiába hitetlenkedtem történeteken, egyszerűen csak nem láttam a dolgok mögé.
Hiába gondoltam és hittem, hogy minden olyan könnyen megy.
Hogy elég, ha azt mondom szeretlek, vagy azt, hogy sajnálom, de vége.
Ez nem így működik. És a nézőpontunk gyorsan változik. Egyik nap még azt hisszük, hogy a legnagyobb szakértők vagyunk, másnap pedig rájövünk, hogy ezidáig csak félvállról vettük a dolgokat, és hatalmas csalódásra van szükség, hogy egy kicsit is értsük, mit jelent a szerelem.
Aztán jön a következő nap és az azutáni, és megint nem értünk semmit.
Sokszor elég egy mosoly, hogy szerelembe essünk. De aztán jön a pofára esés! Mert nemsokára megint ránk mosolyog valaki…
Értetlenül állunk a dolgok előtt, és nem tudjuk, mitévők legyünk. De csak idő kérdése és rájövünk: egyik sem volt szerelem, csak azt hittük.
És ugyebár hinni nem elég.
A szerelmet érezni kell, a szerelmet tisztán fel kell ismerni.
És amíg erre nem vagyunk képesek, addig a szerelemre sem vagyunk felkészülve.
Valóban szeretem?
By Mimi
9 hozzászólás
Mimi, a szerelmet nem akkor ismerjük fel, amikor azt gondoljuk, hogy azok vagyunk, hanem sokkal később, jóval később. Tízből kilencszer ismerjük be utólag, hogy köze sem volt a szerelemnek ahhoz a kapcsolathoz.
A vonzalom, a belehabarodás emberi dolgok, és fertőznek, mint a bacilus, a valódi szerelem viszont Isten ajándéka.
Maximum egyszer történhet meg az életben, akkor kell felismerni, és nem eljátszani.
Tanulságos írás.
Üdv.:Tamás
Sziasztok!
Köszönöm a kritikákat!
Kedves Mimi!
A szerelem tényleg nem egyszerű dolog. S csak akkor az igazi, ha viszonozva van. Sajnos nem mindig van így, az esetek többségében ez a helyzet. Vannak akik könnyen szerelembe esnek. Vannak akik kevésbé. Van, hogy tévedünk és van, hogy úgy érezzük belehalunk. Egy biztos nagyon de nagyon ritkán tart örökké. Kívánom találj rá az igaz szerelemre!
Barátsággal panka!
Kedves Panka!
Nagyon köszönöm a hozzászólásod! Én is remélem, hogy egyszer majd rátalálok az igaz szerelemre.
Köszönettel: Noémi
Szia!
A szerelem egy érzés. Vagy van, vagy nincsen. Jön, és létezik. Ha akarjuk, ha nem. A folytatás, a tartalommal való feltöltése már alakítható.Mindenképpen addig egészséges,szép,és kellemes ameddig a párokban természetességgel élni képes. Nem biztos,hogy így van ám!:-) Egy hozzászólás csupán:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm a hozzászólásod! Elgondolkodtató 🙂
Köszönettel: Noémi
Tizenévesen az ember a szerelembe szerelmes, nem a másik félbe.
Szinte mindegy /némi ápoltságot és külcsínt figyelembe véve/, hogy ki a másik.
Bizony, van igazság a hozzászólásodban. Van egy másik feltöltött művem is, amiben arról írok, hogy igen, én úgy érzem, hogy voltam már szerelmes, már amennyire valaki ennyi idősen lehet az. Leírom benne azt is, hogy mennyire nem láttam tisztán, mert szerettem valakit.
Engem nagyon foglalkoztat a szerelem az írás terén, és amíg még tizenéves vagyok csak ilyen művekkel tudok szolgálni ebben a témában.
És tudom, talán vicces lehet, hogy pont egy tizenéves próbál megmagyarázni egy megmagyarázhatatlan érzést. De hát mire valók a gondolatok, ha nem arra, hogy kifejtsük őket? A szerelem mindenkinek mást jelent. Én jelen pillanatban úgy látom, ahogy a fentiekben összefoglaltam.
Köszönöm a kritikát!