Utak

Még igazodhatsz a lábnyomokhoz,
de ne süllyedjen mélyre se lábad,
se tekinteted, ne ragadjon el a
megszokás kényelmes medre,
ki e helyre lépett, az sem maradt tovább,
nem itt görnyedt örök éjszakába
megfáradt lelke, s Kánaánnak
túlságosan kietlen e táj.
Kisebbet lépj. Lám, ő sem
sietett, s tudd meg, odaért.
Hóna alatt sem lapult
gyűrött határidőnapló,
bár számára még nem volt
ily kietlen e táj.
Megszökött sziklaszirén
csábította oda eső simogatta
lapos hátával, csupán egy
lélegzetnyi rövid dal
erejéig.
Tudta, hová tart.
Látta az irányt,
a kitaposott ösvényt,
s tudta, nem sorakozik
cserjehadak oszlopa
sorskönyvben megírt útjába,
míg ő csak egy pillantást vet,
s megpihen guggolásra is
edzett lába.
Sohasem hiába
állsz meg egy szuszra,
ülj meg egy kicsit
szemed lehunyva,
majd nyisd ki újból,
utad még ott van,
s ha még kitartasz
határozottan,
célod csak szilárdabb
lesz a kősziklánál,
mely új útra akart
terelni, míg vártál.