A múlt héten "lélekképzésen voltam. önszántamból,s nem ítéltettek még bolondnak,noha én már többször elgondolkodtam ezen. évek óta űr van bennem. A mai napig a megfoghatatlant markolászom,és görcsösen szoritom,miközben elfelejtem a nagy igazságot,hogy amit nagyon szorítok az kifolyik a kezeim alól… hát ezen a beszélgetésen ülök mint a jótét lélek,forgolodok jobbra-balra(párszor már-már lefordulva a székről)és azon kattogok mit mondjak az agy… Az agyhalásznak. azért neveztem el őt agyhalásznak,mert az első talalkozásunknál azt mondta,ő nem halat ad,ö bíz megtanít engem halászni. két alapvető probléma-közölte-bigyó és bigyó amit kérem alássan ki fog kupálni belőlem. Elmosolyodtam. A hitem ebben? Maradjunk Adynál hit kérdésében… Hiszek én… Hitetlenül. én azt a 2alapvetőt ugy leszűkíteném egyre,nem kombinálnám túl a dolgokat.Mindenkinek vannak stiklijei. Tény ami tény: 2énem van: az egyika akit olvasol a masik akivel leülsz beszélgetni. Ég es föld.tűz és jég, Kutya-macska,bár ez utobbinak semmi jelentősége. A napokban az fordult meg abban a kuksi-nem kaksi- fejemben hogy mi az az őszínteség. Az agyhalásszal mindig annak kell,kéne lenni?! dehát.. NEM MONDHATOM HOGYHA bemegyek egy üzletbe akkor már a pénztárnál ott az a kínos csend meg a szégyen,hogy nem öl az meg már akkor. és!És még át se "szellemültem"az majd eztán jön! Na meg a depresszió,amikor rásegít még 1-2 helyzet a dologra… Most is pocsékul érzem magam. Csak sírnék… Nem! Bömbölnék! Az előbb egy percre elfelejtettem hogy mi történt csak azt a nyomó érzést éreztem,aztán beugrott! Beledugnám a fejem a párnába es csak hagynám hogy teljesen elfollyak. még enni is alig. Én aki megőrül egy isteni milánóiért vagy egy jól-hangsúlyozom jól-elkészített brassóiért. Undorító dolog a függés… Felzabálja a lelkem.. ó,agyhalász néni,ha minden valóban kikupálás kérdése miért vagyok most oly ramatyul és vigasztalhatatlanul szomorú?
Az agyhalász
By beregdikarol
3 hozzászólás
Kedves Karol!
Az agyhalász, ha jól veszem ki, akkor egy pszichológus, vagy egy mentális tanácsadó. Életednek talán most egy nehéz szakaszát éled meg, hogy önszántadból "lélekképzésen" voltál. Ez már önmagában is érdekes, mert általában a magyarok nem szeretnek a lelki problémáikkal szakemberhez fordulni. Ismered azt a viccet, hogy honnan lehet tudni, ha benézel egy pszichiáter rendelőjébe, hogy ki az orvos és ki a beteg? Onnan, hogy merre néz az íróasztal fiókja. Na ez a vicc mindent elmond a közfelfogásról a lélekgyógyászat terén…
Remélem, hogy megtalálod azt a segítséget amit keresel! Szeretném azért a figyelmedbe ajánlani Szendi Gábor: Depresszióipar című könyvét. Egy kollegám és egy ismerősöm kigyógyult a súlyos depressziójából a könyv segítségével.
Judit
Kedves Karolina!
Érdekesen írod le találkozásodat a lelki tanácsadóddal. Igen, nálunk nem annyira gyakori, hggy valaki pszichológushoz járjon. De ha kezembe veszek egy amerikai regényt, kitűnik, hogy szinte mindenkinek van pszichológusa. Helyes, ha valaki érzi, és szüksége van arra, hogy próbáljon kilábalni a bajából. S úgy tudom, a depresszióból is kigyógyultak már. Csak szorgalmasn kell követni a jó tanácsokat.
Egyébként örülök, hogy föltettél egy láncverset, én is csatlakoztam hozzá.
Üdvözöllek a Napvilágnál, kívánom, hogy érezd magad jól körünkben.
Szeretettel: Kata
köszönöm a hszeket! Sajna nem mindig feljönni,és valami gubanc is volt,de itt vagyok. végre!:) dEPresszió? Hát lehet… Vegyítve szenvedélybetegséggel. Tényleg köszi nektek,én is remélem kijövök ebből.