A krízisekről csakis azért írok, mert ez a téma most nagyon menő és gondoltam, hogy hátha én is nagymenő leszek, ha elméleteimet elismerik, talán még egy Nobel krízisdíjjal ki is tüntetik.
Az emberiség kríziseinek eredetét csakis a Bibliában kell keresni, mert a későbbi tanok egyike sem mutat rá, hogy megtörténhet olyasmi, miszerint egyetlen ember, megengedettnél nagyobb sikkasztása csődbe juttathatja az emberiséget.
Ott vannak pl. a marxista-leninista tanok, ezek, csak a máig is elő kapitalizmus haláltusáját és halálát mutatják be, itt egy ember nem is jön számításba csak a tömegek, no meg a nagyvezérek. Ezek viszont, legalább annyira tehetségesek mint a mai vezetők és elő, de meghalt példák vannak rá,hogy ők is csak kisebb kríziseket bírnak előidézni, ezt is csak a tömegek segítségével.
Visszatérve a bibliához, tehát az első világméretű krízis akkor érte az emberiséget, amikor bőreben nem férve, oda akart jutni ahova nem volt szabad. ( Itt az almaevés kiváltotta problémákat nem tehetjük a “ világméretű krízis “kategóriába,mert csak egy pár embert érintett, azért krízis volt. )
Gondolom gyorsan rájön bárki, hogy ez egy bizonyos torony építése közben történt, nevet nem említek, csakis azért, hogy aki nem hallott róla, merő kíváncsiságból olvasson utána.(Szégyellem alantas szándékom, hogy egy modern stresszes embert olvasással terheljek.)
Nos, e torony építése közben, az összezavart nyelvű emberek megérezték azt, hogy milyen is egy krízis, ha nem elégednek meg azzal, hogy Isten lába elé boruljanak, hanem meg is akarjak fogni azt.( Remélem mindenki egyetért velem és elismeri, hogy Isten nagyon elnéző teremtményeivel szemben, egyetlen dolog amit nem hajlandó elnézni az , az embernek istenné válása önerőből.) Ekkor jött rá először az ember, milyen rossz az ha nem érti az anyja nyelvét, sőt az apjáét sem, mert hiába kérte apjától a zsebpénzt, az csak vállát vonogatta és nem ütött ki családi botrány, ha egyszer nem értette.
Nem sokat gondolkodtam, hogy miként oldódott meg az első nagy krízis, mert hamar rájöttem az egyszerű megoldásra. Mint minden időben, akkor is voltak vállalkozók, akik gyorsan kitalálták, hogy néma mutogatós fordítóirodákra van szükség és ilyeneket alapítva, gyorsan univerzális jeleket találtak ki, így oldva meg az emberiség nyelvproblémáit. Ez így igaz, mert ezekből a mai napig is maradtak fenn, például akinek az autója a jelzőlámpánál nem indul és a többi úgy kerüli ki, hogy közben középső ujját felfelé tartja, az legyen a világ bármely országában, megérti a jelet.
Jelbeszéddel értekezve, menekült meg tehát az emberiség a kipusztulástól és oldotta meg első krízishelyzetét. Látható innen, hogy milyen egyszerű megoldások vannak óriási gondokra, csak akarni kell megoldani őket. (Nem olvastam még sehol a nyelvkrízis ilyenfajta megoldásáról, ha valaki előttem kitalálta már, akkor neki adják a babérkoszorút.)
Most adok egy pár ötletet arra, hogy miként lehet kimászni apróbb krízishelyzetből és példát is, hogy volt már ilyen. Egyszerűen esünk át -akár a kutya a kerítésen- olyan eseteken, mint a gyerek otthoni “ krízálodása”, amit egy zsebpénz követelés visszautasítása vált ki, ha ősapáink pofonegyszerű módszerét használva, egyszerű pofonnal oldjuk meg a helyzetet. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra, először is azonnal régi kerékvágásba ugrik vissza a családi rend, azaz, a szülő lesz megint a magasabb pozícióban, a gyerek meg elveszti rengeteg sok jogát, amivel teletömte fejét a sok ilyen-olyan gyerekvédelmi egyesület, melyeknek gyerektelen tagjai úgy ismerik a gyereknevelés fortélyait, akár én a Mars őserdeinek ösvényeit. A második légy meg az, hogy bebizonyítjuk, fel lehet használni azt ami ránk maradt, bármilyen szinten (országszinten is) ha nem csak várunk és nézzük, sőt dédelgessük egy elkényeztetett gyerek hisztériáit, és közben azon siránkozunk, hogy az elődeinktől csakis rosszat örököltünk.
A különböző krízishelyzetek megoldását egyéni szinten kell kezdeni, mert ha valaki nem tudja saját kis problémáit rendezni, akkor biztos, hogy a nagyobbakkal még annyira sem birkózik meg, hiába “parlamentár”, euró vagy csak egyszerű. Tulajdonképpen, minden európai politikus ma már eurós, mert drága eurón vette meg a címet, és csakis európai gondok gyötrik még álmában is.
Visszatérve a megoldásokhoz, példa van rá, hogy kilátástalan helyzeteknek a teljes véletlen, vagy valaki nagyon kis közbenjárása vetett véget.
Ott volt például a londoni nagy pestisjárvány, amivel nem tudott megbirkózni az akkori brit királyság, bármivel is próbálkozott. A járvány csak terjedt, az emberek pusztultak, már majdnem oda fajult a helyzet, hogy nem maradt alattvaló, aki hátán hordozza kékvérű vezetőit, mikor aztán jött a londoni nagy tűzvész, ami egyből véget vetett a pestisnek. Hogy miként ütött ki a tűz,- véletlenül, de jóakaratból eldobott cigaretta vagy villámcsapás okozta- a mai napig is titok, még maga Sherlock Holmes sem tudta megfejteni gyerekkorában, ezért felnőttkorában csakis egyéni, legfeljebb családi titkokkal foglalkozott. Ebből az esetből is látható mennyire igaz a közmondás, hogy “ kutyát- szőrével “ , krízist – krízissel is lehet gyógyítani.
Ez a tüzes megoldás gondolkodóba ejthetné a vezéreinket, (nem véletlenül példálóztam ezzel) akik, ha sokáig semmit tesznek, nemsokára nép nélkül maradnak. Ha a helyükben lennék, előbb felégetném a parlagon maradt földeket, azután rájuk ültetvényeket létesítenék, itthon tartva így az idegenbe vándorlókat, csak miután ezek itthon megtelepedtek kezdenék el falun lakásokat építeni tanároknak, rendőröknek, stb. Nem tudom, hogy a sok kihalófélben levő faluban kit fognak tanítani, ha esetleg nem létesítenek kötelező nyugdíjas elemi osztályokat, hogy nagyot ne mondjak, mert még beteljesedik.
Olyan egyszerű lépésekkel kellene kezdeni a krízishelyzet megoldását, mint például eltörölni a jövedelemadó fizetést, olyan esetekben amikor egy család önfenntartó. Tehát, ha én el tudom tartani a családomat, minden állami támogatás nélkül, becsületes munkával, akkor elégedjen meg az állam azzal, hogy nem kell munkanélküli segélyt, vagy ilyen-olyan állami támogatást adjon és ne rójon ki annyi adót, hogy belefeketedjek. Ha valaki utána számol, meglátja mennyi pénzt lehet megspórolni, a bökkenő csak az, hogy szegény, elkínzott, és gondoktól gyötört ( nem állami, félreértés ne essek ) honatyáknak kevesebb pénz jutna, így meglehet felmondanának, ez pedig nagy kár, mert vezetni minket a lejtőn csakis ők tudnak.
Rájöhetne végre valaki, aki kompetens, hogy a krízismegoldás a csökkentéssel valósítható meg, nem pedig a növekedéssel, mint ahogy azt állandóan hangoztatják, a jelen pillanatban a véletlen szerepe nem jöhet szóba, mert még véletlenül sem akad egy olyan valaki, aki a szarvától ragadná meg a bikát.
Az első és egyben utolsó nagy lépés az, hogy lecsökkentem minden állami, vagy uniós pénztárból fizetett alkalmazott fizetését egy maximum 5OO eurós szintre. Ez az egyetlen lépés az amire szűksége van a jelenlegi gazdasági krízisnek és egyik napról a másikra megszüntetné azt. ( Előre figyelmeztettem mindenkit, hogy egyszerűen oldom meg a dolgokat , akárcsak Nagy Sándor a gordiuszi csomót, a hasonlatot csak az egyszerűség kedvéért írtam, nehogy valaki rám fogja, saját személyem túlbecsülését)
Ez a, a csökkenések sorozatát vonná maga után. Először is csökkenne a létszáma azoknak, akik az államapparátusban tevékenykednek, de semmit nem csinálnak, mert nem bírnák elviselni, hogy egy becsületesen dolgozó szakember, esetleg többet keresne mint ők, ezért a csúszópénzt amit az állásuk megkaparintásáért fizetnének, inkább szakképesítési tanfolyamokba fektetnék. A tanárok egyből munkát kapnának, tehát csökkenne a munkanélküliség. Egyből kevesebb adót kellene fizetni, és bárki elhiheti, hogy így is több pénz jutna oda, ahol tényleg szükség van rá, és nem kellene sokszorosan visszafizetendő, de ingyenes kölcsönökért könyörögni. Szerintem csökkenne különböző büntetések nagyságrendje, apró kihágásokért, (pl. elfelejtem megnézni, hogy lejárt a kötelező biztosításom, másnap a rendőr ha eszembe juttatja, olyan büntetést ad, amitől csak száraz kenyérhajat rágcsálhatok két hónapig ) mert a honatyák ilyen normális fizetéssel a zsebükben, ugyancsak meggondolnák, ha ki tudnak fizetni egy abnormálisan nagy, általuk megszavazott pénzbírságot, így gyorsan újraszavaznák mérsékelt változatban.
Általános érdektelenséget váltana ki ez a lépés az europarlament iránt, nem tolonganának annyira az európai páholyokért, ahol ugyan kényelmes az ülés, de csak ha pénzzel motiválják. Ennek direkt következménye ugyancsak a kiadások csökkenése, mert nem kellene annyi embert óriási összegekkel kötelezni, hogy ott üljön- legalábbis képletesen- és minden energiáját meg tudását arra fordítsa , hogy nekünk, a többinek jó legyen. Bizonyosan jobb is lenne a többinek, ha ezek a pénzek neki maradnának és hasznosabb dolgokra költené. Ezekkel az ablakon kidobott összegekkel egy ügyes gazda nagyon sokra vinné, sajnos csak az, hogy nem nagyon akad ilyen a közéletben, mert nem engedi meg a politika. Üresjáratban lehet politizálni, ez megengedett, sőt ajánlott, de a konkrét tevékenység az, államellenes és büntetendő cselekmény.
Csökkenne az ellenszenv a politikusok iránt, mindenki tudná, hogy az a politikus aki ekkora összegért hajlandó rendszeresen munkába járni, az valamit akar, nem csak azt, hogy óriási összegeket vágjon zsebre és nyugodtan aludja kötelességtudó álmát, nem az otthoni ágyban, csakis munkahelyi páholyában. Otthon ugyanis gondjai vannak, nem tudja mennyi pénzt szórakozzon el a házastárs tudta nélkül, ezért a hófehér éjszakáit amit tündérekkel tölt, csakis munkahelyén pihenheti ki.
Növekedésről mint látható egyel talán nem beszélek, mert ez minden esetben inflációhoz vezet, amit természetesen a nép érez meg, aki nem is tudja, hogy tulajdonképpen ő kellene vezesse az országot, de valahogy ezt elfelejtik menet közben, csak választáskor emlegetik. Ezért a társadalom különböző rétegeit képviselő szervezetek, mindig csak az árcsökkenést kéne követeljék, nem pedig fizetésemelést, így elsősorban eltűnne az infláció, másodsorban nem kellene mindig ugyanazt hallani, hogy nincs pénz.
Ha valaki nem hisz a csökkenéselméletben, az próbálja ki háztáji szinten, én garantálom, hogy beválik. Például a szülő, ne tömje tele a gyerek zsebét pénzzel, (amiért reggeltől estig gürcöl) csak azért, hogy ez legyen mit szórjon és bizonyítani tudja, hogy neki is van nem csak a szomszédnak.
Próbálja meg bárki, azt a kevés pénzt, -amit azért költ el hülyeségekre, mert másra nem elég-félretenni, addig míg hasznos dologra költheti, meglátja mi lesz az eredmény. Csökkentsük tehát hiábavaló kiadásainkat és ne ugorjunk be minden reklámnak.
Ezzel az elmélettel visszatérne minden egy normális szintre, nem kellene csak munkával tölteni életünket, mindenkit betakarna saját takarója, nem lenne szüksége pl. egy háromtagú családnak 24 szobás lakásra, csak azért, hogy az ismerősöket a nyavalya törje irigységükben,(az irigylésre méltót meg a nyavalya töri az adósságai miatt) az emberek visszatérnének a normális kapcsolatokhoz, rájönnének, hogy mennyivel kevesebb is elég a boldogsághoz. A stressz eltűnne a krízissel együtt, mert szerintem mindkettőt csak azért találták ki, hogy minket a sokak társaságát, egypáran elbolondítsanak.