Csak énekelek,
mást nem teszek,
szavakat írok
és rímeket alkotok.
A szavak: gyöngyök,
melyeket sorra felfűzök
egy tiszta lapon
egy tiszta napon.
Beleírom a világot,
amilyennek én látom,
a szeretést, a szenvedést,
a sírást, a nevetést…
Gyöngysorom szép és kerek,
igazgyöngyei fénylenek.
Szavakat írok és rímeket,
csak egy éneket.
Csak énekelek,
mást nem teszek.
6 hozzászólás
Dittám….énekelj, dalolj hangosan így tovább, hogy mások is meghallják!
a szótagszámoknak itt stimmelni-e kéne mert engem kisit megakasztottak, de a ritmusa, dallama túltett ezen, úgyhogy meg is oldódott a ‘problémám’!
Köszi.
Köszönöm, hogy megírtad a véleményedet és örülök, hogy azért tetszett a versem.
Igazság szerint sem most, sem más alkalmakkor nem számolgatom a szótagokat. Amit írok, abban több ösztönösség, mint tudatosság van – valószínűleg ebbe az irányba még bőven van mit fejlődnöm.
Verset azt írok továbbra is, de énekelni inkább csak mosogatás közben, amikor senki nincs a a közelben… 🙂
Egyszerű, de pont ez a szép benne!
“Amit írok, abban több ösztönösség, mint tudatosság van – valószínűleg ebbe az irányba még bőven van mit fejlődnöm. ”
mikor ezt elolvastam, kitöröltem a kritikámat.
a lényeg bennevan a versben, úgy érzem
Kedves Pál! Köszönöm, hogy elolvastad a versem és véleményt fűztél hozzá. Szerintem kár volt kitörölnöd a kritikádat, lehet, hogy tanulhattam volna belőle (elvégre valahol ez is a célja a kritikáknak). Üdvözlettel: Ditta
Szerintem is nagyon szép lett ez az alkotásod… nagyon grat! üdv.: nati