Zsendül már a szép természet,
ébredezik fű, fa, virág,
megunva a hosszú telet,
tavaszt vár e fagyos világ.
Kikelt már a kék ibolya,
zöld ruhában kicsit fázik…
Kacsingat a napsugárra,
ki felhőkkel bújócskázik.
Lent a völgyben a kis patak
levetette jégkabátját,
csörgedezve alig várja
tavaszt, az ő jó barátját.
Vidám rigó rikkant vígan,
szép dalt fütyül fenn az ágon.
Azt dalolja, ideért már
gyönyörűszép tavasz-álom.
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Nagyon tetszett a versed! Játékos, könnyed, jó volt olvasni!
Üdv.:
Daniella
Köszönöm Daniella, hogy olvastad!
Szeretettel Judit
Aranyos! 🙂
aLéb
Köszönöm Aléb!
Üdv, Judit
Megjött a kedvem a versedtől, várni a tavaszt! 🙂
barátsággal panka!
Kedves Panka, örülök neki!
Köszönöm, Judit
Ritmusos, igazi tavaszi vers!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt, örülök, hogy itt jártál!
Köszönöm, Judit
Már it is a tavasz-meghallgatta a versed!!
gr:ruca
Ravasz ez a tavasz, csak noszogatni kellett.
Köszönöm Ruca!
Üdv, Judit