de ingovány útjához nincs útlevél.
Katica,
ne szállj a sárba,
ne szállj a sárba,
szépségpöttyöd
ne legyen árva.
Karóba húzva egy bűntelen kapanyél,
gólya a fészkébe egyhamar hazatér.
Kapanyél,
gondolj a télre,
gondolj a télre,
gólyamadarat
kergesd el délre.
Nincs tovább, kerítés léce is elkorhadt,
tekintetemtől kutyám is elborzad.
Szaladj el,
ne is nézz hátra,
ne is nézz hátra,
gonosz voltam,
hűséges pára.
2 hozzászólás
Kedves Csaba!
No ez az a világvége hangulat, amikor azt mondjuk, nem akarom, nem kell, ne nézz rám, ne szólj hozzám… miközben féltjük, óvjuk, és szeretjük, még a katicát a gólyát, és a kutyát is. Egyszerűen gondoskodó a versed. Nem oda… mert biza úgysem engedem.
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm, Pipacs, igen, részben erről szól, részben pedig az eltévelyedésről, a "nemodaillőségről".