Egyedül…

Este van…
Csak egy pohár vodka mi vigyáz rám
Fekszem fáradtan…

Kezem nyújtom…
Feléd, de hiába nyújtózom nem érlek el,
Szemem lehunyom…

Rád gondolok…
Ajkam szólni nyílna, de szellemek keze, tenyere nem engedik,
Sötétben bolyongok…

Eltévedve… reményvesztve…
Kiutat keresek, de sűrűsödik a köd, ösvényt nem lelek,
Utolsókat lehellem…

Újra töltök…
S hagyom szellemem süllyedjen feneketlen tengernek sötét mélyére,
Kínok közt vergődöm…

Levegőt, levegőt!
Ordítja tudatom, de hangját egy újabb pohárba fojtom,
S vele minden menthetőt…

Kegyes álom…
Értem jön, jótékony sötétet bocsát rám,
Csak Őt várom…

Vártam… kitartóan…
Jött, ment, s én csak álltam tovább zavarodottan,
Képek váltakoznak…

Pillanatnyi öröm…
Ennyi volt, nem több… az idő kegyetlenül rohant mint erdőben az űzött vad,
Egyedül gyötrődöm…

Újra töltöm…
…
Újra töltöm…

Üres üveg…
Kezemben telefon csörren, szívem remeg… igen Te hívsz,
Lelkem repes…

Néhány perc…
Néhány szó, hangod hallom, s máris jobbnak érzem hangulatom,
Lassan letelt…

Hiányzol, kimondhatatlanul…
Szinte érzem ahogy tested hozzámsimul… érzem minden rezzenésed,
Elnyom az álom…

Mellettem fekszel…
S ez már nem álom… ajkaid forró levegőt fújnak nyakamra,
Szorosan ölellek…

Csókokkal simogatlak…
Együtt ringva jutunk egyre messzebb, fel a fellegekbe,
Kezek egymásba fonódnak…

Telefon csörren… ismét…
Szemeim dörzsölve az álmot oldom,
Egyedül ébredem… fejem mellett üres vodkás üveg… szédülök,
S öltözve a vonat után vetődöm…