Mezítláb a forró homokon A nagymosás 13/4

(Régi történetek a gyermekkoromból)

A napja kedd,és a ruha mennyisége most nagyon sok, miután mi is oda raktuk a szennyeseinket. Igazából a nehézség nem a mennyiségből adódott, hanem a ruhák koszosságából. Nagyapánk, csak fehér inget hordott, egy bő fekete gatyát és kalapot, nem is láttam csak lefekvéskor és evéskor kalap nélkül. A mama ruhája bő rövid ujjú derekán húzott sötét mintás nyári ruha volt, amire főzéskor, meg fejéskor kötényt tett. Reggelente mellény is volt rajta. Mindig totyogva ment, mert fájt a lába. Püffedt lábait esténként pálinkával kenegette, de ilyen fájós lábúnak ismertem egész életén át, pedig nagyon sokáig élt, de a lába örökké fájt
No, szóval a heti nagymosás nyáron, az udvaron a kút mellett egy eperfák árnyékában zajlott le.
Az előző nap estefelé lementünk a kis tó partjához és a virágzó sziksót (mosószóda) finoman összesöpörtük egy edénybe és ezzel beáztattuk a fehéret, például a lepedőt és Nagyapám fehér ingeit, ezek voltak a legkoszosabbak, nagyanyám fehér alsóneműit, ja és a mienket is. Reggel azután a kiskonyhában alágyújtottunk egy üst víznek és a kisebbek, szorgalmas tüzeléssel gyorsan felforralták.
Két teknő volt a kútnál, az egyikben mostunk a másikban öblítettünk. Házi mosószappannal mostunk és egy súroló kefével. Nagyon nehéz munka volt, de a Mama elszórakoztatott, hogy ne fáradjak annyira el. Elmesélte az életét, hogy nagyon iszákos volt az első férje, és megkapta a tuberkulózist, amelybe belehalt. Szült kilenc gyereket, akikből csak az utolsó kislány Icuka maradt élve. A többi gyerek kisfiú volt, mind megkapta a fertőző tüdőbajt és egy két hónaposan meghaltak. Nagyon megsajnáltam a Mamát, még jobban igyekeztem a segítségére lenni. De voltak vidámabb témáink is, a környékbeli tanyalakókról pletykáltunk, az idő gyorsan elszállt. Nagyon szerettem hallgatni, mert ízesen szép tájszólással beszélt, másképpen, mint mi. Például ez a mondata ma is, a hangjával együtt, a fülembe cseng: "Úgy látom, hogy mán éhöztök, no akkor rögvest öszünk" . Ez a mondata naponta többször elhangzott és mi nagyon szerettünk enni. Az öcsénk ugyan fenemód válogatott az ételek között, vele a Mama kivételezett is, de azért ott ő is evett rendesen.
Jól elkalandoztam a mosástól. No, szóval, az öcsém előszeretettel húzta a vizet, ami nem volt nehéz a gémeskúttal, csak a kiöntésnél kellett neki segíteni, mert kicsi volt és könnyen beleeshetett volna a kútba, amelynek a vize nem volt jóízű. Nekem egy hétbe tellett a megszokása, nehezen oltotta a szomjam. Lágy volt és elég langyos. Hozzászoktunk a kemény hideg vízhez, amelyet vagy 12 méterről húztunk fel odahaza.
Volt néha olyan meleg, hogy rezgett a levegő, és mire az utolsót kiterítettük, az első terítés már száraz volt.11-re mindig végeztünk, A Mamának főzni kellett.
A vasalás sem volt semmi a parazsas vasalóval, de ezt itt sohasem csináltam, csak otthon, mert félt nagyanyám, hogy felgyújtom a házat, vagy elégetem a ruhát.
Délutánonként kimentünk kukoricát sarabolni, vagy szénát forgatni a mezőre, olyan forró volt a homok, hogy csak úgy tudtunk benne menni, hogy a lábunkat beletúrtuk a homokba, ahol kellemesen hűtött. Olyanok voltunk, mint a szerecsen gyerekek, főleg az öcsénk, mert neki volt a legbarnább bőre, mi bizony először felégtünk, aztán lehámlottunk, majd megbarnultunk, főleg én, mert apám fehér bőrét örököltem. Nagyanyánk a leégett bőrömet bekente tejföllel és kész. Reggelre enyhült a pirossága.
A tejfölről jut eszembe, mert ugye a tejjel sok munka volt, szóval a munkánk közé tartozott, hogy reggelenként a sorba rakott tejes csuprokat le kellett fölözni. Ami azt jelentette, hogy egy kanállal leszedtük egy csuporba a tejszínt, ebből készült a vaj. A csuprokba megalvadt tejet, a Mama kihevítette a tűzhelyen egy nagy edénybe és egy vászonzacskóban öntve lecsöpögtette, és kész volt a túró. A tejszínt a köpülőbe öntötte és mi, de főleg én addig kotyoltam a vajköpülővel, míg össze nem állt egybe a vaj. Ezt a Mama a hangról állapította meg, és mi nem győztük kérdezni, hogy mikor lesz már jó. Ekkor szétszedte a köpülőt és vajból kigyúrta a maradék vizet, ha a piacra ment, egy kis sárgarépa lével színezte is, azaz átgyúrta vele, hogy piacosabb legyen. Minden ment le kútba egy vödörbe rakva, mert ez volt a hűtőszekrény. Mi ezeket a munkákat is játéknak tekintettük, a napi munkától azonban mi is elfáradtunk, az biztos, hogy este, ha fenekem a lepedőt érte a fejem már aludt.