Zúgnak a harangok

Játszik és pöröl a kísérő sors velünk.
Élőknek, holtaknak zúgnak a harangok
s örömre, bánatra megszólalnak
a szép s a fájdalmas dalok.

Nem én lázadok — naponta
az élet lázad bennem,
mikor vágyaim vannak, akkor
is százszor kell életre kelnem.

Mérlegelve, lemérem újra és újra:
milyen a hitet jelentő szavak súlya,
akik Jézusos időt élő úton járnak,
az ember hittel készül az indulásnak.

Akik mindég a távolt vágyva élik,
akiket rombol a koptató idő mérge!
Apáim örökölt, élhető hitével figyelek
az állandóan készülő ember életére.

…az utcán, ahol éltél, emberek közt
öröm és gond vegyül a por felett,
te is észrevennéd — ahogy az Életisten
esti takarót terít szét a föld felett.

Rövid életed alatt tudtad, hogy gondjaink
közt, utánad sorsunk hova tart…
Elbocsájtó áldást kértél s én a lelked
Haza küldtem—szíved ennyit akart.