Embernek látszó tárgyak sétálnak az utcán. Nap mint nap csak ismétlődik a körforgás. Mint a pisztrángoknál vonulás idején, úgy kúsznak fel a hierarchia létráján, s sokan persze el is buknak közülük. Legtöbbjük még azt sem tudja, mi végre van a világon. Bár már sokuk nem is gondolkozik ezen. Erőssé válni a többiek felett, s így életben maradni. Ez a sors jutott a „dicső” beképzelt embernek is, ki oly sokra tartja magát. Neki sem sikerült elkerülnie a végzetét. Csupán szupernormális állatok vagyunk, mely oly sokra tartja szellemi felsőbbrendűségét. Bárcsak többre vittük volna annál, miképp a hatalomtól elvakítva, melyet intellektusunk ad, pusztítsuk saját fajunk, s környezetünk, saját felelősségünket félredobva a természet rendjében. Az egyszerű állatok számára te, az ember vagy a megtestesült isten, mily gyermetegek vagyunk, így tisztünkben. Nekünk kellene felkarolni környezetünket, s az annak járó felelősséggel gondozni azt, amit reánk hagytak. Rohanó világunkban az egyén viszont saját magára sincs elég ideje, s még kevesebb más szükségesre, hogy juthatna hát Földünkre? Hét milliárd ember, mint megannyi sáska, hatalmas számuk alatt csak úgy felnyög néha a Föld, s azon sáskajárásként pusztít végig, minden újabb esztendőben. S számunk csak gyarapszik, ki tudja hol a vége. Hamarosan talán mindennek vége, mi, sáskák lassan a bolygó magját esszük, pusztulásba hajtva azt, s minket rajta. A számtalan szörnyű megpróbáltatásban az ember lassan elveszti önmagát, valós énjét, s nem látja már úgy, azzal a szemmel a szenvedést sem. „A másikban önmagamat látom, a másik szenvedéseiben az enyéimet vélem felfedezni”. Mai világunkban a becsület már csupán saját maga karikatúrája lett, bízni már az ember saját magában sem tud. A sok szenvedés láttán, lassan apátia, majd fásultság vesz rajtunk erőt, s kérdem:
MIKOR VESZTETTÜK EL EMBERSÉGÜNKET? S HOVÁ TŰNT LELKÜNK?
Jó írás és nagyon jó kérdések amin érdemes gondolkodni! Egyetlen megjegyzésem csak az, hogy az ember, ha az ingében nem is bízik, saját magában bíznia kell, mert ha nem akkor bizony elveszett.
Üdv. István.
Hát igen, a legnagyobbaknak is kell legalább egy ember akiben feltétlenül megbízhatnak, erre valók a barátok és az önbizalom sem mindegy. Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat. 🙂
Samuel Caleos!
Csak gratulálnin tudok írásodhoz!
Az viszont szomorú, hogy ez a folyamat megállíthatatlan, ilyennek tesznek minket a vílág/média úrai. Aki nem ilyen az kilóg a sorból és eltapossák.
A műved viszont rendben van.
Antalpista
Cikked témája nagyon aktuális és elgondolkodtató. Figyelemkeltő formát választottál.
Egy cseppnyi megjegyzésem lenne: kicsit töménynek tűnt számomra, könnyebben értelmezhető és emészthető lenne bekezdésekkel lazítva az írásod. /Természetesen ez csak az én meglátásom.:)/
Kissé általánosítasz.Hét milliárd ember, mint megannyi sáska.Sáska az ember?
Nagy öröm nekem hogy nem írtak ehhez a műhöz sokan.Pl: Igazad van , pusztuljanak a sáskák.Nem lehet egy embert látszat szerint elítélni.Van persze igazság a cikkedben,
de ahogy előadod.Szóval így kissé antihumanista írás….Ez csak az én véleményem.
Értem az összehasonlítást. A sáska szó szerintem igen praktikus, hiszen nem az egyes embereket írod le vele, hanem magát a tömeget. Nem sértő és nem általánosító.
Az emberség és a lélek természetesen nem vesztek el, az egyénekben ugyanúgy megtalálhatóak a jó tulajdonságok is. A tömegben viszont alig észrevehetőek, hiszen látszatértékek irányítják a társadalmat, amelyek végső soron pont az emberi rangtól és méltóságtól fosztanak meg bennünket.
Ezek a dolgok sajnos csak kiéleződnek és felerősödnek, a tendenciák ezt mutatják.
Globálisan semmit nem lehet tenni ellene, viszont személyesen, mindenki a saját kapcsolataiban rengeteget tehet, egy kis odafigyeléssel, hogy valami megmaradhasson az emberségből.
Nagyon aktuális, sürgető problémákról írsz, melyeket minden embernek alaposan végig kell gondolnia.
Olvastam Tamás hozzászólását.Túl érzékeny vagyok lehet.Nem helyes,hogy antihumanista írásnak neveztem az írásod.Ha belegondolsz mi történt ebben az éveben, földrengések,
szökőár egyebek rendesen megtizedelték az emberiséget.Országokat tettek tönkre.
Nincs már hét millió sáska…Ez engem elszomorít.A sok éhező és hajléktalan.
Így már remélem érted a reakciómat.
Kedves Ágnes!
Ha igazán belegondolsz, hogy vajon mire is a "sáska" kifejezés alatt, szerintem te is rájössz, hogy nem antihumanista írásnak szántam, és nem is általánosító az írás. Természetesen a rászorulókon nekem is megesik a szívem, néha úgy éreztem, hogy az akkor még nem létező havi keresetemet is könnyedén adnám nekik, ha ezzel segíthetnék. Jerry megértette mire gondoltam…
9 hozzászólás
Jó írás és nagyon jó kérdések amin érdemes gondolkodni! Egyetlen megjegyzésem csak az, hogy az ember, ha az ingében nem is bízik, saját magában bíznia kell, mert ha nem akkor bizony elveszett.
Üdv. István.
Hát igen, a legnagyobbaknak is kell legalább egy ember akiben feltétlenül megbízhatnak, erre valók a barátok és az önbizalom sem mindegy. Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat. 🙂
Samuel Caleos!
Csak gratulálnin tudok írásodhoz!
Az viszont szomorú, hogy ez a folyamat megállíthatatlan, ilyennek tesznek minket a vílág/média úrai. Aki nem ilyen az kilóg a sorból és eltapossák.
A műved viszont rendben van.
Antalpista
Szia!
Cikked témája nagyon aktuális és elgondolkodtató. Figyelemkeltő formát választottál.
Egy cseppnyi megjegyzésem lenne: kicsit töménynek tűnt számomra, könnyebben értelmezhető és emészthető lenne bekezdésekkel lazítva az írásod. /Természetesen ez csak az én meglátásom.:)/
Üdvözlettel: Zsóka
Nagyon köszönöm! Természetesen nem csak a te meglátásod, hamarosan javítva lesz! 🙂
Samuel!
Kissé általánosítasz.Hét milliárd ember, mint megannyi sáska.Sáska az ember?
Nagy öröm nekem hogy nem írtak ehhez a műhöz sokan.Pl: Igazad van , pusztuljanak a sáskák.Nem lehet egy embert látszat szerint elítélni.Van persze igazság a cikkedben,
de ahogy előadod.Szóval így kissé antihumanista írás….Ez csak az én véleményem.
Üdv:Ági
Értem az összehasonlítást. A sáska szó szerintem igen praktikus, hiszen nem az egyes embereket írod le vele, hanem magát a tömeget. Nem sértő és nem általánosító.
Az emberség és a lélek természetesen nem vesztek el, az egyénekben ugyanúgy megtalálhatóak a jó tulajdonságok is. A tömegben viszont alig észrevehetőek, hiszen látszatértékek irányítják a társadalmat, amelyek végső soron pont az emberi rangtól és méltóságtól fosztanak meg bennünket.
Ezek a dolgok sajnos csak kiéleződnek és felerősödnek, a tendenciák ezt mutatják.
Globálisan semmit nem lehet tenni ellene, viszont személyesen, mindenki a saját kapcsolataiban rengeteget tehet, egy kis odafigyeléssel, hogy valami megmaradhasson az emberségből.
Nagyon aktuális, sürgető problémákról írsz, melyeket minden embernek alaposan végig kell gondolnia.
Üdv.:Tamás
Kedves Samuel!
Olvastam Tamás hozzászólását.Túl érzékeny vagyok lehet.Nem helyes,hogy antihumanista írásnak neveztem az írásod.Ha belegondolsz mi történt ebben az éveben, földrengések,
szökőár egyebek rendesen megtizedelték az emberiséget.Országokat tettek tönkre.
Nincs már hét millió sáska…Ez engem elszomorít.A sok éhező és hajléktalan.
Így már remélem érted a reakciómat.
Üdv:Ági
Kedves Ágnes!
Ha igazán belegondolsz, hogy vajon mire is a "sáska" kifejezés alatt, szerintem te is rájössz, hogy nem antihumanista írásnak szántam, és nem is általánosító az írás. Természetesen a rászorulókon nekem is megesik a szívem, néha úgy éreztem, hogy az akkor még nem létező havi keresetemet is könnyedén adnám nekik, ha ezzel segíthetnék. Jerry megértette mire gondoltam…