Ül a tízes pénztárban,
Terveket sző magában
Vonulnak előtte a sorok,
Váltják egymást a korok.
Kezén átmegy cikkek ezre
Kódokat rögzít lemezre
Közben színpadról álmodozik
Hol énekesként felfedezik.
Nyomja őt a titkos vágy
Várja őt egy díszes ágy
Hol kaphatna szerepeket
Adna érte szeretetet.
Nem akarja a cserét
Őrizné még magánéletét
Ahol más az értékrendszer
Nem aláznák meg ezerszer.
Marad a napi forgalom
Az egyperces vonzalom
Mit érez az áruk iránt
S titokban úgy megkívánt.
4 hozzászólás
Remek, ritmusa van ennek a versed is…és némi humorral átitatva, nekem ez is tetszik…
Szeretettel:Lyza
Előttem a kép: az álmodozó pénztároslány előtt vonulnak a hosszú, tömött sorok…
Én is érzem, a leheletnyi humoros felhangot…
A szimpátia feltétlen elismerést érdemel…:)
Érdekes morfondírozás, jó kis írás. Sokan sóvárognak, aztán a kijózanodás következik.
Szeretettel:Selanne
Meglepett, hogy ennyi érzés van a hozzászólásokban, és ennyire kedvesen kapcsolódtok a gondolatmenethez, nagyon szépen köszönöm a türelmet.anatol