a Mennyek hív dalára,
Zengő álmok habjain
lelnek hatalmára.
Fényből szőtt szőnyegen
jő kedvesen hangjával,
Susogó érintése, mint
a lágy alkony-dal.
Hallod-e a hívást?
mit az ősök szánának
Örökül az örök Igazságnak
boldogságod, vágyad forrásának
Végtelen tengerét, óh!
E csodát hallod-e?
Készen állsz-e rá…?
Igazulj a te szíveden, ha
nincsen más menedék,
Reméld a te fényedet,
hová nem talál a setét…
Szemeid csupán egy
pillanatra vesd Tenmagadra
S lásd, ki vagy –
Óh, fenséged látod-e
és Igazadat hallod-e már?
Te, kinek csodáját földi
álarc nem rejtheti tovább:
Hallgass, csak egy pillanatra
nézd, mi születésed óta,
Önmagában száz világok
Érthetetlen titka…
Tiszta-é a szíved? Hol
igazságod dobban perceidben?
Nemes-e a szíved? Melyben
fényeiddel ódákat énekelsz?
Látod-e önmagad? Mit előled
elfedtek gyalázatos fél-szavak,
S vágyadat érzed-e már?
Jöhet bár a fény, és jőhet
száz megannyi ének
Angyalok serege, vagy
szent-koszorús képek:
Jőhet öröm, szeretet,
és ezernyi áldás
Hiába, ha csukott a szív…
Figyelj most! Mit érzel?
Hol a szíved vágya?
Ki emelné helyetted
fel piedesztálra?
Keresd, mit a bölcsek
tanítása üzent, s rá
Fülelj mindig – a hívást
vajon hallod-e már?
2 hozzászólás
Nagyon szép…
Szeretettel olvastam: Zuzmara
Kedves Zuzmara,
köszönöm, hogy itt jártál, örülök, hogy tetszett. 🙂
Üdv. Tamás