Érkezem

Kósza pillanatban a leghosszabb perc
hódol a szívnek, s a képzelet
zabolátlan vágy köntösébe bújva
sosem múló órát kéreget.

Tolvajjá cseperedik a külvilág,
s a reggel különös napot lop
lelkünkbe. Örök tavasz, kockájával
szerelmünk oltárán hatost dob.

Új hetet álmodik már az érzelem,
s szárnyainkon lágy szellő lapul.
Mint tinta, úgy ivódik a napsugár
belénk, hol gyengéden, hol vadul.

Hónapok kegyes rabságában őriz
minket az élet, a négy elem,
és bármily' útra is lépek nélküled,
tudom, mindig hozzád érkezem.